Hello Barátaim,
Igazság szerint voltunk már a legutolsó beszámolóm óta is csehben, de az valahogyan kimaradt - nem baj, most bepótolom bőséggel az írást.
A mostani utunkra először vonattal akartunk kifelé is menni, de a MÁV annyira okosan áraz, hogy repülővel fele annyiba került, így maradt végül a Ryanair csütörtök esti járata. Ami természetesen késett több mint 1 órát, így izgulhattunk, hogy odaérünk-e időben a Pivovar Narodniba, ahová asztalt foglaltunk egyből az érkezés utánra időzítve. Ez Prága belvárosában van, na de pont ezért béreltünk előre transzfert, hogy a repülőtérről gyorsabban jussunk be. A sofőrünk időre várt az új Multivan kisbusszal ( a transzfer ára 1200 CZK ) és - bár késtünk a megadotthoz képest - de korrekt módon megvolt a foglalt asztalunk. A Pivovar Narodni-ban még nem voltunk, de kulturált körülmények, igazán ízletes, helyben főzött "Lion" nevű sörök és sokrétű konyha fogadott bennünket. Bár a csülök sajnos nem volt eléggé átsülve, de azt hiszem, minden Prágába látogatónak nyugodtan ajánlhatom a helyet.
Ezután úgy döntöttünk, hogy gyalog megyünk el a szállásunkra, ami módot adott egy kis éjszakai városnézésre, e mellett talán reménykedtünk abban is, hogy egy éjfél után nyitva tartó kocsma is akad az utunkba. Ez utóbbi sajnos nem jött össze a Red & Blue Design hotelig menet, amivel amúgy abszolút meg voltunk elégedve. Tiszta, szép, klímás, kényelmes hotel és az ára is alatta maradt a szokásos prágai 4 csillagos szintnek.
De sebaj, hiszen komolyabb mennyiséget másnap készültünk inni, amire illet rápihenni, majd egy finom reggeli után, villamossal mentünk ki a prágai főpályaudvarra, ahonnan ment a vonatunk Pilsenbe. Nem is akármilyen, hanem egy modern Pendolino várt ránk, amelyet a cseh vasutak pár éve szerzett be és elsősorban az Ostrava - Cheb viszonylaton közlekedteti. Azaz pont a mi útirányunkba, így örömmel váltottunk jegyet az első osztályra. Az ára ennek is bőven elmaradt az itthoninak, pedig igen más a vasút színvonala, kezdve a pályaudvartól.
Szuper helyünk volt, ami nem csak kényelemben, hanem abban is megmutatkozott, hogy az öltönyös pincér tálcán szolgálta fel a csapolt sört! Itthon ez miért nem megy? Gondolom az országnak is tellene pár ilyen szerelvényre, élvezet volt vele az utazás. Hangtalan, modern, jó volt na!
Első osztályú kényelem a Pendolínón
Ha nem is esztelen száguldásban volt részünk, de ahol tudott, ment a masina, így kicsivel több mint egy óra elteltével, meg is érkeztünk aznapi célunkhoz. Igazi turista módjára először városnézést terveztünk, de amikor a vonat ablakából megpillantottuk a közelben, pár perc sétára Pilsner Urquell sörgyárat, már tudtuk hogy a városnézést halasztjuk, igaz, akkor még azt hittük csak délutánig - de ez teljesen másképp végződött persze.
A sörgyár bejárata
Azt tudni kell, hogy mi otthon is elég nagy pilzeni kedvelők vagyunk, de amit itt ihatsz, frisset, hűvöset, illatosat - azzal semmi sem ér fel! Ráadásul tankból és nem hordóból teszik eléd a nedűt, itt pasztörizálatlanul, ami tovább növeli az élvezeteket. Isteni volt, magyarok, gyertek SÖRT inni!
Pilseni tankok
Hát lehet ennek ellenállni?
Mi nem tudtunk mindenesetre, annyira nem, hogy a városnézésünk teljesen kútba esett és egész nap a sörgyár pincéjében ittunk. Egyedül addig szakítottuk meg a folyamatot, amíg átmentünk a shopba, hogy otthagyjunk az amúgy tényleg minőségi ajándéktárgyakra, ruhákra, táblákra, poharakra pár ezer koronát.
Aztán kitaxiztunk régi törzshelyünkre, Pilsen másik sörgyárába, a Purkmistr-be, ahol amúgy a Pilsner Urquell régi főzőmestere készíti a nedűt. Most sem csalódtunk ebben a pívóban sem, a kaja is nagyon finom itt, nehéz volt eldönteni hogy a tatár bifsztek - abszolút csehországi kedvencünk - melyik helyen volt a finomabb? ( merthogy ebéd után, vacsorára is azt ettünk ) Itt is aludtunk, hiszen a gyár egyben 4*-os szálloda is, jól jött az ide is megérkező forróságban a klímás szoba!
Reggel megint egy előre bérelt kisbusz várt minket, amivel indultunk is tovább Chodova Plana irányába. Ugyanis itt is található egy pivovar, nem nehéz kitalálni, hogy "Chodovar" a neve. Érkezéskor éppen egy classic-rally startjába futottunk bele, mindig öröm látni a régi autókat. Nézzetek meg ti is néhányat közülük.
De maga a sörgyár se nagyon marad el tőlük szépségben, egy klasszikus, több mint 500 éves, magánkézben lévő gyár, amelyet jelenleg a Plevka család üzemeltet és forgalmazza az italt elsősorban a környéken.
Sajnos most éppen nem ment a főzde, de kárpótlásul a túránk végén, kútból folyt a sör, amiből ihattunk is!
De még nem búcsúztunk el Chodova Planától, hiszen a gyár különleges, tufába vágott, barlangszerű éttermében kajáltunk egyet, ahol megkóstolhatók a helyi sörök. Ez egy alagútszerű pince, ahol régebben a nedűk érlelődtek. Ma is használják, az étterem mellett láthatóak a tartályok vagy a sörgyártás különféle eszközei.
A pincéből kiérkezve, kezdett nagyon meleg lenni és ez különösen a következő állomásunkon, Karlovy Varyban derült ki, ahol egy szép és elegáns szállodában, a Hotel Sansoucciban aludtunk, de itt bizony nem volt klíma a szobában! Szenvedtünk is, még szerencse, hogy a sör itt is hideg volt!
A kilátás a szobából, azért valamennyire kárpótolt.
Itt éppen egy rakovniki főzésű Bakalart fogyasztunk.
Karlovy Varyban amúgy éppen zajlott a filmfesztivál, ellepték a várost a fiatalok, igazán jó volt a hangulat.
A dögmeleg szállodai éjszaka után - még éjfélkor is 30 fok feletti hómérséklet volt ekkor Csehországban - reggel Flixbussal indultunk vissza Prágába. Kényelmes, klímás buszra számítottunk, de este 11 kor a cég küldött egy e-mailt, hogy "buszcsere" lesz és ne számítsunk a foglalt helyünkre sem. A helyfoglalás árát persze azóta se adták vissza, e helyett egy elég ócska buszt küldtek, ami nem is úgy nézett ki mint a többi Flixes busz, valami helyi vállalkozót ugrasztottak maguk helyett. Mindegy, megérkeztünk Prágába, ahol a vár "túloldalán" szálltunk le, és talán itt találkoztunk először Budweiserrel az utunk során, mindjárt ittunk is egy kört belőle.
Majd kicsivel arrébb - kemény 200 métert bírtunk megtenni - mindjárt a Fekete Ökörre bukkantunk, ahol fogyasztottunk is egyből pár kör pilzenit. Vasárnap délelőtti idill.
Az ebédünket a Novomestsky Pivovarban költöttük el, ahol a többihez képest gyengébb volt a sör és az étel is, de az is lehet, hogy már kezdtünk fáradni. Azt hiszem a fotón is látszik:
Ezek után már nem maradt más, csak a vonatút hazáig, ahol hiába vettünk az első osztályra jegyet, a klíma éppen olyan haloványan működött, mint a másodikon, én speciel piszkosul szenvedtem a benti 30 fokban. Még tiszta szerencse, hogy a büfékocsiban itt is csapolt Urquellt mértek, amivel valahogy elviseltük a hőséget. Így ért véget tehát ez a 3 nap, és hogy ki lett a sörivás bajnoka? Hát Feri, aki tényleg nem viccelt, amikor napi 17 korsót ígért - be is tartotta, ami a mi korunkban már, azért nem rossz teljesítmény! :)
