A drámai cím nem véletlen. A májusi napsütés ezen a pénteken, egészen 27 fokig emelte a hőmérsékletet, bár előzetesen már olvastuk, hogy közeledik a hidegfront. Sebaj, gondoltuk A.-val, akivel hónapok óta terveztük ezt az utat, ma még meleg lesz, jobban fogy a sör is. Kivételesen a lányok is elkísértek bennünket, akik még sosem jártak Dalesicében, ahol Menzel anno a Sörgyári Capricciót forgatta. A darab írója, Hrabal nem ebben a gyárban nőtt fel, hanem Nymburk-ban, arról mintázta a könyvet, de amikor a forgatásra került a sor, ez a gyár látszott alkalmasnak. Dalesice aztán így lett világhírű, kéményestül, Pepin-estül. Mi A-val, már többször jártunk itt, és a 12-es helyi pivót egészen kiválónak találtuk. Eddig. Azonban most olyan nagyfokú minőségromlással találkoztunk, hogy arról már értesítenünk kell a honi sörivó társadalmat! Más a habja, más az állaga, más az íze. Mintha hígabb is lenne.Nagy csalódás volt, gondolhatjátok. Ami a legfurcsább, hogy a malátaleven kívül, a kaja is megváltozott. Új étlap, új személyzet. Mivel este komoly vacsorára készültünk, ezért itt ebédre, csak egy könnyű marha "gulasch"-t toltunk, de hiszitek nem, ennek birka íze, birka színe és birka állaga is volt. Higgyetek nekünk, útitársunknak, M-nak komoly húsüzeme van otthon. A fater is mindig ezt csinált Kálmán napokra anno bográcsban, kis, inas darabok, jellegzetes illattal. Ami még érdekes volt, hogy eddig mindig sorállás volt az étterembe jutásért, még hétköznap is ha erre jártunk, most viszont félig üres volt a hely. Aki tudja mi történt, írja meg!
DALESICE: A sörgyár bejárata, a híres kéménnyel
Megismeritek? Itt volt a disznótor a filmben.
A "Várna", itt fürdött Mariska.
Itt laktak Francinék:
Na de sebaj, haladtunk tovább, egészen a hangzatos nevű " Jindrichuv Hradec" városáig, egy nagyon kellemes sétát tettünk itt, a barátságos belvárosban. Nem sok magyar jár erre, pedig érdemes! Nézzétek a képeket.
Jindrichuv Hradec
Már mentünk is tovább, hiszen utunk egyik csúcspontja várt ránk Plzenben, a PURKMISTR sörgyár és hotel! Pontosabban, ez Plzen külvárosa, egy nagyon hangulatos kis főtérrel. Igazi falusi hangulat fogad bennünket, ahol a Pilsner Urquell volt főzőmestere tálalja a söröket elénk - mit mondjak? Egyszerűen brutál! Amúgy a sörgyár, egy 4*-os hotellel van kombinálva, van klíma, széf, kényelmes ágy, mi kell még egy megfáradt utazónak? Sörfürdő? Van az is! De a lényeg a sör és a kaja. Ez utóbbi is pompázatos, tatár bifsztek, nincs bekeverve, ezáltal látszik a hús frissessége, újszerűen elkészített oldalas, pompás kulajda leves, kacsa, amiből mindjárt egy felet adnak. Tessék néhány fotó.
A sörgyár kívülről
A "Zebra" ( oldalas )
Svickova smetana ( vadas marha )
És a Purkmistr, csoda habbal, csoda ízzel! Erre mondta Judit: "mintha kenyeret harapnék"
Éjszaka megjött a beígért vihar, de az elfogyasztott söröktől aludtunk mint a bunda. Jól jött, hogy csak néhány lépcső és már ott is volt a szoba. A reggeli egyszerű volt, de mindent megtaláltunk az asztalon ami kell, a szoba ezzel együtt 1850 CZK-ba került. Reggel borús volt az ég, de nem esett az eső. Így hát következett Plzen belvárosa, séta, gondolom nem okozok meglepetést azzal, hogy ez nem egy turista központ, de korrekt, tiszta, egy jó órás gyaloglásra pont alkalmas. Szép a templom a főtéren, kis helyi piac előtte, ahol mindjárt ittunk is egy sört reggel fél tízkor, csak a biztonság kedvéért, hogy ki ne száradjunk. Ami most következett, aki erre jár ne hagyja ki: jöhetett a Pilsner Urquell sörgyár meglátogatása. Még mindig a kedvencem, bár azóta, hogy 1990 környékén, a Szilágyi Erzsébet fasori márkasörözőben először ittam Pilsnert, sajnos sokat változott az íze, de a nagy sörgyárak közül, még mindig a legjobbat főzik szerintem. Sajnos, a nyitott erjesztőkádak, már itt csak a dísz kedvéért léteznek, aki elmegy a sörtúrára, az ihat szűretlent is. Többször voltam már itt, mi, ezúttal kihagyjuk a 100 perces gyártúrát, de egy séta az udvaron ( beengednek) jöhet, a lányok is kíváncsiak. Gyönyörűen rendbe van téve az egész, tényleg élmény. A shopban legalább 100 féle termék kapható - hiába, ez már világmárka - tele van külföldiekkel a föld minden tájáról. Barátom, A. poharakat vesz a haveroknak, én egy 5 literes hordóval újítok (360 CZK ) közben meg alig várom hogy lemenjünk végre a sörgyári kocsmába, ahol tankból jön elő az első osztályú nedű. Barna is van, Master névre hallgat, ez is kiváló volt M. szerint.
PLZEN, sörgyár, bejárat.
A régi épület.
TANK a pincében. Innen jön elő csőből, kevés szénsavval, frissen, itatja magát na. Vigyázz, csak 11-kor nyit!
Miután nagy nehezen eljöttünk a Prazdrójból - esküszöm maradtunk volna még, annyira finom volt a tankos pilsner - indultunk tovább Loketbe. Utunknak kettős célja volt, egyrészt maga a szép, de kicsi város - vigyázz parkolni nem egyszerű - másrészt pedig annak, a hangzatos nevű Svaty Florián főzdéje. Na, itt a német határtól nem messze, sok turista volt odaátról, persze az árak is magasabbak voltak egy kicsit, de még elviselhető. A sör viszont nem volt nagy szám, kicsit sápadt volt a színe, az íze közepes, a habja rövid, fehér. Persze csökkentett méretű 4 decis korsók - ez még néhány éve a cseheknél szentségtörésnek számított volna - de magával a hellyel nincs baj, igyekeztek itt. Helyre kellett hoznunk a tegnapi pofont, újra zúztunk egy gulascht, na ez első osztályú volt! És persze marhából. Találkoztunk még egy érdekességgel, egyedi, látványos ötlet: a víznyerő kút a kocsma közepén volt, üveglappal fedve, felül pedig kis sörmúzeum. Adnak a turistákra na.
Loket, SV Florian pivovar.
Szép kis város ez, érdemes megnézni. Közel van Karlovy Vary ( Carlsbad ) mindössze 15 km, aki ide jön - több magyarral is találkoztunk - annak érdemes Loketba átugornia. Rámentünk az új autópályára és máris ott voltunk Karlovy Varyban, ahol a Grand Hotel Ambassadorban volt a szállásunk, a belváros szélén, ideális helyen. Volt saját parkolója a szállodának, szép, igényes, tiszta hotel, nagy belmagasságú, hangulatos szobákkal, kicsi, de szuper wellnessel, három szaunával. A német határ mellett gondolhatjátok az etikettet, úgy hajigálta a nép magáról a fürdőruhát, hogy öröm volt nézni. De maga a város! Az egy gyöngyszem, máris visszavágyom. Egy hosszú völgyben kanyarog a folyó, mellettük, fölöttük varázslatos villák, százszínűek, süti a nap a domboldalt, ragyog a fény. Na, elég az ömlengésből, ez egy sörös blog, nem elég hogy friss szerelmespárral utaztunk? Este kicsit izgultam, mert sörgyárba készültünk itt is. Ugyanis a Becherovka likőrgyár nem bírt ellenállni a trendnek, beszállt ő is a bizniszbe - na, olyan is lett a végeredmény. ( Becher Platz ) A sörük kicsit édes, szinte mézszerű, hulla színnel, gyorsan elillanó fehér habbal, kinézem belőlük, hogy még ánizst is tettek bele. Méreg. Meneküljünk innen, főleg úgy, hogy a szomszéd asztaltól ránk okádják a füstöt. Vacsorára ezért kerestünk egy másik helyet, átmentünk a közeli Charleston nevű pub-ba, ahol szuper konyhára bukkantunk. Nem bírtunk ellenállni, toltunk egy dupla tatárt, bekeverve hozták, de mehetnek tanulni a magyar szakácsok, hibátlan volt. Itthon miért nem megy így? Miért kell rosszat adni? Aki jó tatárt akar enni, menjen ( e miatt is ) Csehbe!
Karlovy Vary ( Carlsbad )
A rossz sör ( Becher Platz ) M. szerint a barna finom volt, én csak világosat iszom.
Ezen az estén is túl vagyunk, vasárnap indulunk haza. De a nálunk jobb karban lévő "ifjú pár", nem adja meg magát, a hotel melletti éjszakai bárban múlatják még az időt, ahhoz képest reggel frissnek tűnnek. Útközben belefutunk egy agyament kerékpáros versenybe, képesek a prágai főúton tekerni, tiszta elmebaj kerülgetni őket. Pedig van hová sietnünk, hiszen hazafelé is várnak még ránk izgalmak. Ez pedig a brnói autópálya mellett lesz majd, nevezetesen Velke Meziriciben, ahol a Jelinkova Villa, Harrach nevű söre lesz a kihívónk. Megbirkóztunk vagy tízzel, aki erre jár, ki ne hagyja! A kaja is finom, de asztalt foglalni kötelező. Sok halacska is van az étlapon.
A szlovák határon megnézzük még Valticét, a közeli Lednicével együtt méltó búcsú ez Csehországtól.
Visszajövünk még, enni, inni, szépet látni.
A Pesti Lokista
