A hely, ahol senki sem járt: OSTRAVA

Mivel is kezdőhetne egy jó kis cseh sörtúra szervezése? Leülsz a térkép elé és átgondolod, hogy melyik az a szeglete Csehországnak, ahol még se a barátaid se Te nem jártatok? Ráadásul értelmes távolságon belül van, belefér a 3 napos hétvégébe és igazi bónuszként a Brno előtti autópálya sem rázza szét a fenekedet, mert ezúttal nem arra mész. Ha ez megvan, akkor pedig összegzed a létszámot, szállást foglalsz, majd szerzel a csapatnak egy alkalmas járművet. Ez utóbbi, ezúttal W. amerikai, 7 személyes jeep-je volt, mivel a létszám is éppen egyezett ezzel. Ebből már látható, hogy nem gyenge társasággal járjuk az útjainkat, mivel ez a csapat nagyjából állandóan összejön.

Ami a célpontot illeti, ilyenkor próbálsz utánaolvasni és megállapítod, hogy Ostravába  vagy nem járnak magyarok vagy ha járnak, akkor senki nem ír erről. Persze, hiszen Ostrava az ottani "acélváros", nincs ott semmi "túristás". Vagy mégis? Na, erről olvashattok itt lejjebb.  

Szokás szerint reggel indulunk P. törökbálinti lakjából, aki már itt próbál sikertelenül megitatni bennünket, de nem állunk kötélnek. Mivel Ostrava a lengyel-cseh határon fekszik, ezért a Pozsony - Trencsény autópályán megyünk, elkerülve így a kibírhatatlan brnói szakaszt. Első megállóhelyünk, egyúttal ahol ebédelünk is, Roznov Pod Radhostem, egy nagyon hangulatos kis városka a hegyek között ( Budapest kb. 430 km ) de mivel szakad az eső, a városnézést ezúttal, csak a kocsiból ejtjük meg. Meg egyébként is nagyon szomjasak vagyunk már, ezért jöjjön a helyi sörgyár étterme.

Persze hibáztunk, nem foglaltunk asztalt, így kiszorulunk a fedett teraszra, de kit érdekel, ha végre ilyet ihatunk?

Ma már minden cseh főzdében legalább 2, de inkább 3-4 féle sört főznek. Itt is így van, persze végigisszuk mindet, olyan 300 forint per korsóért - valljuk be verhetetlen ár. Ráadásul - kocsmárosok figyelem - itt nem szénsavval, hanem sűrített levegővel csapolnak, nem puffadsz az italtól és sokkal, de sokkal jobban csúszik.

A napunk innen nem messze, Koprivnicében folytatódik, egy igazi különlegességgel, ez pedig nem más, mint a TATRA autó múzeum. Mindjárt a bejáratnál szembesülünk vele, hogy itt bizony nem csak autókat, de vonatokat is gyártottak.

Bent pedig igazi kavalkád, sportkocsiktól kezdve, Havel cseh elnök páncélozott limuzinján át, egészen a brutális teherautóig, minden! Ide el kell jönni mindenkinek, aki szereti az autóipart. Páratlan tárlat, igazi ritkaságok, olyan 100 körüli gépjárművel. Dakar menők, kabriók, tűzoltó autók.

Amikor végre elszakadtunk innen - 7 fiúnak nem volt ez egyszerű dolog - akkor már csak 20 km. Ostrava. Könnyű lenne Miskolchoz hasonlítani, hiszen ez volt a cseh acélipar fővárosa anno, Szilézia kellős közepén, de mégis más és nem csak azért, mert több mint 300 ezren lakják. Nem nagyon láttunk lepukkant városrészeket, de semmiképpen nem nevezném túrista célpontnak sem. Aki már járt ebben az országban az tudja az ismérveket: szép főtér, templomok, rendezett házak mindenfelé. Na ez itt pont nincs meg, bár a városközpontban, a hangzatos nevű  Imperial Hotelben szálltunk meg, de semmi ilyet nem találtunk. De most nem is ezért jöttünk ide! A hotel felejtős, bár van medencéje, tiszta, de itt azért sokkal jobbak vannak. Viszont tanultunk az előző túránkból, amikor is a brnói végeken volt a hotelünk és éjszaka mehettünk taxival haza.  Nos, taxizás itt is volt, de a célja nemes: a Zamek Zabreh kastély-sörgyár, ahol már várt bennünket a megterített asztalunk, valahogy így:

Hát nem gyönyörű? A söröktől többet vártunk, de első rangú Zebrát fogyasztottunk, ami persze nem zebra húsból van, viszont a helyiek így nevezik a sült oldalast. Ez örök kedvencünk, a Smetana ( vadas marha, knédlivel) a csülök és a tatár bifsztek mellett, ami nagyságrendekkel veri a hazait. De tényleg! Ebből is látszik, hogy ide nem csak inni, de enni is jár az ember. Mi persze tovább söröztünk, ha már itt vagyunk, a régebben itthon is kapható Ostravart is kóstoltunk. Azt kell tudni, hogy ma már ez nem egy önálló sörgyár, sajnos felvásárolta egy multi és ez a minőségen is megérződik. Nyilván jobb még így is minden magyar sörnél, de már nem az igazi.

A nosztalgiázók kedvéért beteszek ide egy akkor címkét, amikor még Magyarországon is kapható volt.

Remélem emlékeztek rá, én a 80 as években többször is fogyasztottam.

Ostravának van egy sétálóutcának csúfolt része, ami amúgy teljesen érdektelen, de van egy csomó kocsma néhány sztriptíz bárral fűszerezve, ahol félmeztelenül táncolnak a csajok, ezt persze jól megbámultuk,de csakis az utcáról, ahonnan szintén látni lehetett a dolgokat.Olyasmi fazonok mászkálnak itt, mint nálunk a 90 es évek elején a Nagykörúton, tán még a makkos cipő sem hiányzott a lábukról. Másnap jött, ami miatt erre a szépnek éppen nem nevezhető városba jöttünk, ez pedig a vasmű meglátogatása. Mert a csehek igaz, hogy éppúgy bezárták az üzemeket mint mi, viszont itt bejárható helyet alakítottak ki belőle, higgyétek el: nem semmi!

http://www.dolnivitkovice.cz/bolt-tower-maly-okruh

Csak túravezetővel járható be a hely, de amikor végül az 50-60 méter magas USAIN BOLT TOWER -ben tépte a hajunkat a szél, megértettük: ez a hely nem játék. Körbe nézve, szinte sci-fibe illő táj, füstölgő gyárkémények, mindenhol vas, acél, szén, utánozhatatlan, látni kell. Méltóságteljes tornyok, gáztartályok, a csapoló üzem.

Bár az elején nem értettük, mi tart ebben 2 órába, de végül nehéz volt betelni a látvánnyal. Elrepült az idő.

Másnap, hazafelé menet még egy kisebb sörgyárral búcsúztunk az országtól Kozlovicében ( Valassky Pivovar) ahol talán a legjobbat ettük, ittuk. Nagyon hangulatos udvarházban alakították ki a söröző-éttermet, 170 koronáért első rangú kajákat, 27 koronáért pedig még jobb söröket ihatsz.

Innen kezdődnek a Beszkidek, szép, nagyon jó minőségű úton haladtunk a szlovák határ felé, de azért még volt időnk bedobni útközben is néhány sört Ostravicében. Valahogyan itt is sikerült a sörgyárra bukkannunk, amit egy régi üzemből alakítottak ki. Vasárnap délután alig fértünk be, de persze csak elvergődtünk a pultig valahogy.

Itt nem csak a helyszínen fogyasztottunk, hanem feltankoltunk az útra is, a pasztörizálatlan, szűretlen pivóból!

Estére otthon is voltunk Pesten, hát kell ennél jobb?