Hello Barátaim,

Igazság szerint voltunk már a legutolsó beszámolóm óta is csehben, de az valahogyan kimaradt - nem baj, most bepótolom bőséggel az írást.

A mostani utunkra először vonattal akartunk kifelé is menni, de a MÁV annyira okosan áraz, hogy repülővel fele annyiba került, így maradt végül a Ryanair csütörtök esti járata. Ami természetesen késett több mint 1 órát, így izgulhattunk, hogy odaérünk-e időben a Pivovar Narodniba, ahová asztalt foglaltunk egyből az érkezés utánra időzítve. Ez Prága belvárosában van, na de pont ezért béreltünk előre transzfert, hogy a repülőtérről gyorsabban jussunk be. A sofőrünk időre várt az új Multivan kisbusszal ( a transzfer ára 1200 CZK ) és - bár késtünk a megadotthoz képest - de korrekt módon megvolt a foglalt asztalunk. A Pivovar Narodni-ban még nem voltunk, de kulturált körülmények, igazán ízletes, helyben főzött "Lion" nevű sörök és sokrétű konyha fogadott bennünket. Bár a csülök sajnos nem volt eléggé átsülve, de azt hiszem, minden Prágába látogatónak nyugodtan ajánlhatom a helyet.

Ezután úgy döntöttünk, hogy gyalog megyünk el a szállásunkra, ami módot adott egy kis éjszakai városnézésre, e mellett talán reménykedtünk abban is, hogy egy éjfél után nyitva tartó kocsma is akad az utunkba. Ez utóbbi sajnos nem jött össze a Red & Blue Design hotelig menet, amivel amúgy abszolút meg voltunk elégedve. Tiszta, szép, klímás, kényelmes hotel és az ára is alatta maradt a szokásos prágai 4 csillagos szintnek.

De sebaj, hiszen komolyabb mennyiséget másnap készültünk inni, amire illet rápihenni, majd egy finom reggeli után, villamossal mentünk ki a prágai főpályaudvarra, ahonnan ment a vonatunk Pilsenbe. Nem is akármilyen, hanem egy modern Pendolino várt ránk, amelyet a cseh vasutak pár éve szerzett be és elsősorban az Ostrava - Cheb viszonylaton közlekedteti. Azaz pont a mi útirányunkba, így örömmel váltottunk jegyet az első osztályra. Az ára ennek is bőven elmaradt az itthoninak, pedig igen más a vasút színvonala, kezdve a pályaudvartól.

Szuper helyünk volt, ami nem csak kényelemben, hanem abban is megmutatkozott, hogy az öltönyös pincér tálcán szolgálta fel a csapolt sört! Itthon ez miért nem megy? Gondolom az országnak is tellene pár ilyen szerelvényre, élvezet volt vele az utazás. Hangtalan, modern, jó volt na!

Első osztályú kényelem a Pendolínón

Ha nem is esztelen száguldásban volt részünk, de ahol tudott, ment a masina, így kicsivel több mint egy óra elteltével, meg is érkeztünk aznapi célunkhoz. Igazi turista módjára először városnézést terveztünk, de amikor a vonat ablakából megpillantottuk a közelben, pár perc sétára Pilsner Urquell sörgyárat, már tudtuk hogy a városnézést halasztjuk, igaz, akkor még azt hittük csak délutánig - de ez teljesen másképp végződött persze.

A sörgyár bejárata

Azt tudni kell, hogy mi otthon is elég nagy pilzeni kedvelők vagyunk, de amit itt ihatsz, frisset, hűvöset, illatosat - azzal semmi sem ér fel! Ráadásul tankból és nem hordóból teszik eléd a nedűt, itt pasztörizálatlanul, ami tovább növeli az élvezeteket. Isteni volt, magyarok, gyertek SÖRT inni!

Pilseni tankok

Hát lehet ennek ellenállni?

Mi nem tudtunk mindenesetre, annyira nem, hogy a városnézésünk teljesen kútba esett és egész nap a sörgyár pincéjében ittunk. Egyedül addig szakítottuk meg a folyamatot, amíg átmentünk a shopba, hogy otthagyjunk az amúgy tényleg minőségi ajándéktárgyakra, ruhákra, táblákra, poharakra pár ezer koronát.

Aztán kitaxiztunk régi törzshelyünkre, Pilsen másik sörgyárába, a Purkmistr-be, ahol amúgy a Pilsner Urquell régi főzőmestere készíti a nedűt. Most sem csalódtunk ebben a pívóban sem, a kaja is nagyon finom itt, nehéz volt eldönteni hogy a tatár bifsztek - abszolút csehországi kedvencünk - melyik helyen volt a finomabb? ( merthogy ebéd után, vacsorára is azt ettünk )  Itt is aludtunk, hiszen a gyár egyben 4*-os szálloda is, jól jött az ide is megérkező forróságban a klímás szoba!

Reggel megint egy előre bérelt kisbusz várt minket, amivel indultunk is tovább Chodova Plana irányába. Ugyanis itt is található egy pivovar, nem nehéz kitalálni, hogy "Chodovar" a neve. Érkezéskor éppen egy classic-rally startjába futottunk bele, mindig öröm látni a régi autókat. Nézzetek meg ti is néhányat közülük.

De maga a sörgyár se nagyon marad el tőlük szépségben, egy klasszikus, több mint 500 éves, magánkézben lévő gyár, amelyet jelenleg a Plevka család üzemeltet és forgalmazza az italt elsősorban a környéken.

Sajnos most éppen nem ment a főzde, de kárpótlásul a túránk végén, kútból folyt a sör, amiből ihattunk is!

De még nem búcsúztunk el Chodova Planától, hiszen a gyár különleges, tufába vágott, barlangszerű éttermében kajáltunk egyet, ahol megkóstolhatók a helyi sörök. Ez egy alagútszerű pince, ahol régebben a nedűk érlelődtek. Ma is használják, az étterem mellett láthatóak a tartályok vagy a sörgyártás különféle eszközei.

A pincéből kiérkezve, kezdett nagyon meleg lenni és ez különösen a következő állomásunkon, Karlovy Varyban derült ki, ahol egy szép és elegáns szállodában, a Hotel Sansoucciban aludtunk, de itt bizony nem volt klíma a szobában! Szenvedtünk is, még szerencse, hogy a sör itt is hideg volt!

A kilátás a szobából, azért valamennyire kárpótolt.

Itt éppen egy rakovniki főzésű Bakalart fogyasztunk.

Karlovy Varyban amúgy éppen zajlott a filmfesztivál, ellepték a várost a fiatalok, igazán jó volt a hangulat.

A dögmeleg szállodai éjszaka után - még éjfélkor is 30 fok feletti hómérséklet volt ekkor Csehországban - reggel Flixbussal indultunk vissza Prágába. Kényelmes, klímás buszra számítottunk, de este 11 kor a cég küldött egy e-mailt, hogy "buszcsere" lesz és ne számítsunk a foglalt helyünkre sem. A helyfoglalás árát persze azóta se adták vissza, e helyett egy elég ócska buszt küldtek, ami nem is úgy nézett ki mint a többi Flixes busz, valami helyi vállalkozót ugrasztottak maguk helyett. Mindegy, megérkeztünk Prágába, ahol a vár "túloldalán" szálltunk le, és talán itt találkoztunk először Budweiserrel az utunk során, mindjárt ittunk is egy kört belőle.

Majd kicsivel arrébb  - kemény 200 métert bírtunk megtenni - mindjárt a Fekete Ökörre bukkantunk, ahol fogyasztottunk is egyből pár kör pilzenit. Vasárnap délelőtti idill.

Az ebédünket a Novomestsky Pivovarban költöttük el, ahol a többihez képest gyengébb volt a sör és az étel is, de az is lehet, hogy már kezdtünk fáradni. Azt hiszem a fotón is látszik:

Ezek után már nem maradt más, csak a vonatút hazáig, ahol hiába vettünk az első osztályra jegyet, a klíma éppen olyan haloványan működött, mint a másodikon, én speciel piszkosul szenvedtem a benti 30 fokban. Még tiszta szerencse, hogy a büfékocsiban itt is csapolt Urquellt mértek, amivel valahogy elviseltük a hőséget. Így ért véget tehát ez a 3 nap, és hogy ki lett a sörivás bajnoka? Hát Feri, aki tényleg nem viccelt, amikor napi 17 korsót ígért - be is tartotta, ami a mi korunkban már, azért nem rossz teljesítmény! :)

A mostani, 2018-as márciusi hosszú hétvége, remek alkalmat nyújtott egy rövidebb, újabb csehországi látogatásra. Aki a blogomat olvassa, az tudja, hogy már nagyon kevés olyan része van a sörök földjének, ahol még nem jártam, Znojmo és környéke is ilyen. Mivel most csak két éjszakásra terveztük az utunkat, ezért távolságban közeli helyet kerestünk, így esett a választásunk erre a környékre, ami Budapesttől Bécsen keresztül csak 330 km. Az autópálya persze fullon volt március 15-én reggel az Ausztriába, még síelni igyekvőkkel és a határon is akcióztak az osztrákok, de ebéd időben már így is ott voltunk a cseh határon és ha már ott voltunk, akkor mindjárt megálltunk egy mini sörfőzdében. Ez a Hnanice nevű faluban található, az úti célunk innen már csak 7 km., így hát megengedhettük magunknak a lazulást. Pontos címet nem kell írnom, mert ez egy 1 utcás falu, ahol mindkét irányból táblák jelzik a pivovart. Egyszerű, de tiszta hely, 3 féle sört főznek, tisztes kisüzemi minőségben. Csütörtök dél lévén, a szakácsnak csak 3 féle kaját volt kedve főzni az étlapról, épp elég volt.

Így néz ki egy falusi sörfőzde Morvaországban

Miután kipróbáltuk a 11 -es és 12-es főzetet is, begurultunk Znojmóba, ahol a a 4*-os, igen hangzatos nevű Prémium Wellness Hotel vendégei voltunk. Azt már sokszorosan megállapítottuk, hogy a csehek még csak ismerkednek ezzel a wellness témával, de fejlődnek, ez kétségtelen. Ebben az esetben a "prémiumot" egy szauna, egy pici gőz és egy használható méretű medence jelentette. Reggelivel együtt, 50 Eurós szobaárral nem panaszkodtunk. Mivel figyeltünk az időjárásra, ezért a znojmói városnézést még csütörtök délutánra időzítettük. Mit ne mondjak, ha egy kicsit rendbe tennék a belvárosukat, a hely Brnóval feltétlenül vetekedhetne, sok templom, zegzugos utcák, dimbek-dombok váltakoznak. Miután Znojmó mindig határváros volt, ezért folyamatosan háborúknak volt kitéve, e miatt olyan komorak az épületei. A mai szűkebb magyar határok között, lehet nem is gondolnánk arra, hogy Mátyás király is megfordult itt, vagy 30 évre az ő királyságához tartozott a város. Van 1-2 tornyuk is, amit merészen "várnak" neveznek, de ami számunkra nagyon érdekes volt - és nem először találkozom Csehországban ilyennel - hogy a város régi sörfőzdéjét teljesen a központba építették. Ez amúgy hosszú időre, 1992 -től 2005 -ig be volt zárva, de néhány éve újra próbálkoznak a főzéssel. A sörgyár most a városé és a Znojemska nevű főzetet, elsősorban helyben forgalmazzák. Sok típussal foglalkoznak, keresik a helyüket, de az igyekezet feltétlenül dicsérendő.

Znojmo képekben

Ha átsétálunk a fenti templomhoz, úgy remek képeket készíthetünk a régi sörgyárról, így látszik igazán a mérete.

A domb tetején az összes épület a régi pivovar része

A sörgyár bejárat őrzi a régi időket

Mivel lassan ránk esteledett, ezért vacsorázóhely után néztünk. Bárhogyan is kerestem, de sajnos a sörgyárban nem kapható a sörük, ezért olyan helyre szerettünk volna beülni, ahol kapható a helyi nedű. Ez volt a HOZPODA nevű hely, ahol aznap este semmi sem stimmelt. Tönkrement a fűtés, rossz volt a "Zebra" ( oldalas ) világosból nem volt minden fajta sör, a tatárbifszteknek pedig kőkemény volt a kenyere. Ezeket a söröket ígéri az étlap:

Na, mindegy, néha belefutunk ilyenekbe is. Másnap - kihasználva hogy még mindig nem ért ide az eső - úgy gondoltuk, hogy először megnézzük Vranov nad Dyjt. Vranov Znojmótól nyugatra eső barokk kastély, ami egy sziklaormon áll, igazi vadregényes kinézettel. Miután nagy nehezen leparkoltunk, belefutottunk a csehek egy nagyon idegesítő szokásába, ugyanis náluk az a divat, hogy nem tudsz - még belépőjegy ellenében sem - csak simán bejutni a legtöbb kastélyba, hanem részt kell venned egy egy cseh nyelvű tárlatvezetésen, legalább egy órában. Mi ezt kihagytuk inkább, de így még az udvarra se juthattunk be! Pedig szép a hely, nézzétek meg!

Majd egy tavalyi ígéretemnek tettem eleget és visszamentünk Dalesicébe, hogy újra kipróbáljuk a híres Menzel film helyszínének a sörét. Fél éve ugyanis nagyon nem voltunk megelégedve vele. Jelentem, az íze kezd visszatérni a normális kerékvágásba, de kifejezetten szénsavasabbnak tűnik, mint az első években. Higgyétek el, van összehasonlítási alapom, mert legalább 6. vagy 7. alkalommal tértem vissza. Azt se értem, hogy péntek délután máskor mindig tele volt a hely csehekkel, most meg egy magyar buszos csoporton kívül, nem volt senki. Ha már ott voltunk, akkor körbesétáltuk a helyszínt és egy olyan oldaláról teszek fel fotót, ahonnan talán még kevesen láttátok.

Mivel itt csak ittunk pár sört, kajálni továbbmentünk egy teljesen új sörgyárba, Moravsky Krumlovba, ami innen olyan 30 km. Útközben brutál hűtőtornyok mellett autóztunk el, ez a Dukovany atomerőmű. Nagyon meglepő, hogy az út teljesen az erőmű mellett vezet el, jó közel engedve az épületekhez, fotózni is lehet őket.

Innen már csak 10 perc a település, ahol nemrégen nyílt egy sörgyár, kulturált hotellel együtt, tehát aki meg akarja a nézni a várost, jól besörözve, annak csak ki kell vennie egy szobát. Van látnivaló is a városban.

A ROKITEN Pivovar, ahol a Krum söröket főzik

Minden sör alapja, a karsztvíz, itt az udvaron bugyog fel! Ilyet ritkán látni.

A helyet csak ajánlani tudom, hiszen nemcsak a sör, de a kaják is rendkívül finomak voltak.

Tatárbifsztek és konfitált sertés, káposztával töltött burgonyás palacsintával, sörszószban.

Visszafelé még terveztünk egy megállót Uvanovban, ahol a Dratenik nevű sörgyár nyílt nemrégen, de úgy elment az időnk, hogy ezt most kihagytuk. Legalább lesz miért visszatérni erre az amúgy nem túl izgalmas környékre. Összességében elmondható, hogy Znojmó lehet alternatívája vagy kiegészítője egy brnói kirándulásnak, de egy teljes hétvége sok lenne ide, inkább 1 éjszakás megállónak javasolnánk. Sok, de egyszerű étterem, helyi főzettel - aki kíváncsi kóstolja meg!

Szeptember 2-án szép nap virradt ránk ( még akkor ) a nap is sütött - és végre újra indultunk Csehországba. Heten, mint a gonoszok, de valójában csak nagyon szomjasan vártuk a ránk váró csodákat. Utunk végcélja, ezúttal egészen a lengyel határnál volt, ahol Európa egyik legszebb hegyi kilátója várt ránk. De ne szaladjunk ennyire előre, egyenlőre még Törökbálinton vagyunk és próbálunk elindulni pontosan, ez többé-kevésbé sikerült is. Szoros a menet, hiszen ez alatt a két nap alatt, nem kevesebb mint 7 (!) csehországi sörgyárat igyekszünk meglátogatni! A szlovák határon egy kicsit izgulunk, mert B.Pali persze otthon hagyta az útlevelét, de egy kis trükkel kikerüljük a rendőröket és száguldunk is tovább a Brno utáni első megállónkig. Ez pedig nem más, mint a 2 éve megnyitott SLAVKOVSKY PIVOVAR. A település is megér egy megállót, hiszen Slavkov U Brna, valamikor Austerlitz névre hallgatott és a környező lankákon vívta Napóleon a "Három császár csatáját". A helyszínen építmény is őrzi az emlékét.

De mi persze az új sörgyáruk miatt érkeztünk, amit egy hangulatos üzemi épületből alakítottak ki. Gyanús hogy ez régen is sörgyár lehetett, mert van régi kéményük is, plusz kis, sörgyári emlékeket bemutató múzeumuk.

Kulturált hely, több féle finom sörrel és bár nem itt ebédelünk, de azért az étlapot megnéztük: ide kajálni is érdemes lesz vissza jönni! 10-es, 11-es, 12-es Svetlyk, Tmavé, Polotmave, hangulatos belső tér, mi kell még

Nézzétek ezeket a habokat, a feliratos korsókban. Ez még percek múlva is így habzott! Bp. ide csak 340 km.!

Bár szívesen elidőztünk volna még itt, de B.Pali már nagyon éhes volt, ezt tudomásul kellett venni és már mentünk is tovább Prostejovba. Ez az a város, ahol magyar turista még nem nagyon járt szerintem, mi se a kissé szocreál környezet miatt érkeztünk, hanem a már többször letesztelt U TRI KRALU -ban terveztük elkölteni az ebédünket. A főbejárat mellé parkolt le G., a felkért sofőrünk, aki könnyen vette az akadályokat, persze, mert nem iszik!

Hű társunk, a FORD Expedition. Lejjebb a TRI KRALU ( Három Király ) bejárata.

Na, akkor ideértünk, farkaséhesen, de ha valahol, akkor itt megfelelő minőségben, mennyiségben és áron lehet csillapítani az étvágyunkat. A helyben főzött söröcske sem utolsó, sőt, az egyik legjobb ezen a túrán. Nem csak a "szokásos" fajtákat főzik, de még búza sör is van, amelyeket nyitott erjesztőkádakban érlelnek! Máshogy csehben nem rúgsz labdába, ezt megérthetnék a hazai próbálkozók is. A hagyomány kell - és semmi más.

Ebben erjed a pívó

Csehül "zebra" magyarul oldalas - de milyen!

A maláta az bizony Pilsen-ből érkezett.

FIGYELEM: ez a büszke fiatalember a Tatarsky Biftek mellé, egy csülköt is megevett! ( ez a tatár)

....és a csülök sem volt kicsi, a sör is szépen fogyott, a kép szélén feltűnik a sofőrünk kólája.

Huhh. Ez kemény volt, menjünk tovább! Prostejovtól északra tartunk a Jesenik hegység felé, szolid lankák, dimbes-dombos tájak kísérnek bennünket. Sajnos az idő elromlik, egyre sűrűbb felhők gyülekeznek, a kocsiban egyesek rákészülnek ( nem alszanak, mondom rákészülnek )  a következőre megállóra.

A rákészülés folyamata zajlik a hátsó sorban:

40 kilóméterecske és máris egy újabb sörgyáracska. Ez pedig a Pivovar Zabreh, ami nem csak kevésbé úri közönséggel fogad bennünket a teraszon, de a sörük sem igazi, de azért elfogyott 2 gyors kör, világosból, barnából, gyengébből-erősebből.

Cserében viszont éppen főzik a sört, isteni illattal ajándékozva meg bennünket. Éreztétek már? Mindent visz!

Az árak barátiak, 300 forint környékén a nedű, és még a mostanában divatos IPA is van - igaz az drágább.

Most már tényleg közel van a szállodánk, már csak 35 km. ide Jablonne nad Orlici, ahol a helyi szállodában alszunk, este pedig a hangzatos nevű U CERNEHO MEDVEDA  nevű helyen költjük el a vacsoránkat. Had adjak át egy - most már többszörösen is tapasztalt - megfigyelést: amikor egy főzde honlapján, nem találsz egyetlen egy igazán csalogató fotót sem a főzött sörről, éljél a fenntartással - ez nem lesz az igazi! Így jártunk mi is a "Fekete Medvében", nem volt jó se a sör, se a kaja. Sőt, rossz volt. Ott hagytuk! Értitek? Megismétlem, mert ilyen még nem volt csehben: egységesen, mindannyian, nem ittuk meg a sörünket. Rossz élmény. Még szerencse, hogy az ebéd maradékai életben tartottak bennünket reggelig. Itt van 1-2 fotó a főzdéből, de inkább hagyjátok, mondom.

Pista azért szóval tartott bennünket, A. a szerelmének üzenget telefonján ( borzasztó..)

Ezek után jót aludtunk a nagyon kulturált Filippi Hotelben, majd korrekt reggeli után indultunk tovább a "SKY WALK" -ra. Így hirdeti magát a hely, a közeli Dolni Moravá-ban. Ez amúgy Budapesttől 480 km, a lengyel határ néhány perc, tehát egy napos túrának kevés, de hétvégére ideális célpont! Családosok, kalandvágyók, természetkedvelők, gyertek! Komoly nyári bob, szuper kalandpark, sok szálloda, panzió, sípályák, kocsmák, felvonók, tiszta levegő, amit harapni lehet - mi kell még? Leparkoltunk a Vista Hotelnél ( ha autóval nem akarnak felengedni idáig, akkor azt kell mondani, hogy itt alszatok és akkor teljesen a szállodáig jöhettek ) majd a biztonság kedvéért megiszunk egy HOLBÁT, majd felülünk a négy személyes, nyitott Hlanovkára, ami 1100 méter magasságba visz fel bennünket. Az időjárás itt kezdi végképp cserbenhagyni a csapatot, szakad az eső. Ezért nézzétek el, hogy utunk végcéljáról, Európa egyik legszuperebb kilátójáról, a nyári, családi utamon készült fotókat használom fel - hátha így jobban kedvet kaptok Ti is a látogatásra!  Mert nagyon megéri, ez egy igazi paradicsom.

Maga a kilátó 100 méter magas, girbe-gurba feljáróval.

Több szintes, dűlő-boruló, fából, fémből készült folyosó vezet fel a tetejére. Igen gyors lejárattal: csúszda!

A közepén az a fémcső egy csúszda! Pár korona feláras, lent a bejáratnál lehet rá jegyet váltani. Csak bátraknak!

Fent egy háló van kifeszítve a mélység fölött, a vakmerők ráállhatnak - de csak aki nem tériszonyos!

Most, szeptember elején megkaptuk a magunkét, fent viharos szél és monszun eső fogadott bennünket, mi viszont mégis felmentünk! Félelmetes volt, a szél majd letépte a bandát, de ha már egyszer elindultunk ide - akkor F. kivételével, aki lent maradt a kocsmában további söröket fogyasztani - mégis  felmásztunk a fellegek közé. Rajtunk kívül nem sokan vállalták az utat ebben az időben.

A csúszda fém kígyója - ezúttal senki sem próbálta ki.

Ezen a site-on szerezhettek pontosabb információkat a helyről:  http://www.dolnimorava.cz/en/

Miután csuromvizesen leértünk, csak azzal vigasztalhattuk magunkat, hogy hamarosan újabb sörgyárba érkezünk - nem is akárhová, hanem a Magyarországon is egyre népszerűbb Holba Pivovarba!  Maga sörgyár a Sky Walktól mindössze 15 km. a táj gyönyörű, vadregényes hegyi környezet, szép ez a Jesenik hegység. Hanusovice egy kis hegyi falu, kristálytiszta levegővel, igazi karsztvíz forrás, ideális egy sörgyárnak. Ahová sajnos most nem mehettünk be, pedig egy klasszikusan szép üzemi épület, rendben van tartva, csináltam róla kívülről képeket.

A tökéletes sörgyári kocsmában, a múzeum mellé, 6 féle Holbát is csapolnak. Aki erre jár, ne habozzon :)

A sörgyár kocsmája, étterme, múzeuma 

Itt egy kicsit berúgtunk, és már megint itt akartunk maradni, de menni kellett, mert egyrészt közel 500 km-re voltunk az otthontól, másrészt időre foglalt asztalunk volt a szlovák határ mellett, a Valassky Pivovarban, Kozlovicében. Ehhez képest útközben újabb és újabb kocsmákban álltunk félre és egyre reménytelenebb módon néztünk ki, de azért közel 2 óra késéssel csak odaértünk, áhh nem voltunk éhesek!

Útközben egy teraszon

Éhesek vagyunk!

A VALASSKY

Itt már voltunk amúgy, aki kíváncsi rá keresse a többi írásaimban, de azt nyugodtan elmondhatom, hogy továbbra is jó a sör, jó a kaja, finom a zebra, különleges a leves. Be is vásároltunk otthonra, olyan 15 napig áll el hűtőben.

A (nagyon) késői ebéd után a cseh-szlovák határon lévő Beszkidek hegységen át indultunk el hazafelé, ami azért volt 430 km.,mert mi "sörgyári csillagtúrát" tettünk, tehát soha nem a legegyenesebb úton haladtunk. Azonban Ostravicében - még a cseh oldalon - vár még ránk egy búcsú sörgyár, a Beskydsky, itt már tényleg csak egy sör fér belénk, meg persze további útravaló, ami nem csak sör, hanem helyi sajtok és más csemegék is, pl. Hermelin, elvihető üvegbe zárva, csábító illattal.

Összegezve ezt a 2 napot, hosszú volt, sokat utaztunk, hiszen 7 sörgyár meglátogatása nem egyszerű feladat még Csehországban sem, ráadásul mindig igyekszünk olyan útirányokat választani, ami még - legalább részben - ismeretlen a számunkra. Csehország sok színű, sok ízű, addig menjetek amíg még nincs multi a sörgyárakban    ( sajnos már oda is betették a lábukat ) addig, amíg a cseh korona miatt még a hazai árakhoz hasonló és megfizethető az árszínvonal. Nekünk már túl sok útirány nem maradt hátra, mert mindenfelé voltunk szinte, de azért találunk majd valamit, visszatérünk, és az élményeinket megosztjuk majd veletek! Elolvassátok?

A drámai cím nem véletlen. A májusi napsütés ezen a pénteken, egészen 27 fokig emelte a hőmérsékletet, bár előzetesen már olvastuk, hogy közeledik a hidegfront. Sebaj, gondoltuk A.-val, akivel hónapok óta terveztük ezt az utat, ma még meleg lesz, jobban fogy a sör is. Kivételesen a lányok is elkísértek bennünket, akik még sosem jártak Dalesicében, ahol Menzel anno a Sörgyári Capricciót forgatta. A darab írója, Hrabal nem ebben a gyárban nőtt fel, hanem Nymburk-ban, arról mintázta a könyvet, de amikor a forgatásra került a sor, ez a gyár látszott alkalmasnak. Dalesice aztán így lett világhírű, kéményestül, Pepin-estül. Mi A-val, már többször jártunk itt, és a 12-es helyi pivót egészen kiválónak találtuk. Eddig. Azonban most olyan nagyfokú minőségromlással találkoztunk, hogy arról már értesítenünk kell a honi sörivó társadalmat! Más a habja, más az állaga, más az íze. Mintha hígabb is lenne.Nagy csalódás volt, gondolhatjátok. Ami a legfurcsább, hogy a malátaleven kívül, a kaja is megváltozott. Új étlap, új személyzet. Mivel este komoly vacsorára készültünk, ezért itt ebédre, csak egy könnyű marha "gulasch"-t toltunk, de hiszitek nem, ennek birka íze, birka színe és birka állaga is volt. Higgyetek nekünk, útitársunknak, M-nak komoly húsüzeme van otthon. A fater is mindig ezt csinált Kálmán napokra anno bográcsban, kis, inas darabok, jellegzetes illattal. Ami még érdekes volt, hogy eddig mindig sorállás volt az étterembe jutásért, még hétköznap is ha erre jártunk, most viszont félig üres volt a hely. Aki tudja mi történt, írja meg! 

DALESICE: A sörgyár bejárata, a híres kéménnyel

Megismeritek? Itt volt a disznótor a filmben.

A "Várna", itt fürdött Mariska.

Itt laktak Francinék:

Na de sebaj, haladtunk tovább, egészen a hangzatos nevű " Jindrichuv Hradec" városáig, egy nagyon kellemes sétát tettünk itt, a barátságos belvárosban. Nem sok magyar jár erre, pedig érdemes! Nézzétek a képeket.

Jindrichuv Hradec

Már mentünk is tovább, hiszen utunk egyik csúcspontja várt ránk Plzenben, a PURKMISTR sörgyár és hotel! Pontosabban, ez Plzen külvárosa, egy nagyon hangulatos kis főtérrel. Igazi falusi hangulat fogad bennünket, ahol a Pilsner Urquell volt főzőmestere tálalja a söröket elénk - mit mondjak? Egyszerűen brutál! Amúgy a sörgyár, egy 4*-os hotellel van kombinálva, van klíma, széf, kényelmes ágy, mi kell még egy megfáradt utazónak? Sörfürdő? Van az is! De a lényeg a sör és a kaja. Ez utóbbi is pompázatos, tatár bifsztek, nincs bekeverve, ezáltal látszik a hús frissessége, újszerűen elkészített oldalas, pompás kulajda leves, kacsa, amiből mindjárt egy felet adnak. Tessék néhány fotó.

A sörgyár kívülről

A "Zebra" ( oldalas )

Svickova smetana ( vadas marha )

És a Purkmistr, csoda habbal, csoda ízzel! Erre mondta Judit: "mintha kenyeret harapnék"

Éjszaka megjött a beígért vihar, de az elfogyasztott söröktől aludtunk mint a bunda. Jól jött, hogy csak néhány lépcső és már ott is volt a szoba. A reggeli egyszerű volt, de mindent megtaláltunk az asztalon ami kell, a szoba ezzel együtt 1850 CZK-ba került. Reggel borús volt az ég, de nem esett az eső. Így hát következett Plzen belvárosa, séta, gondolom nem okozok meglepetést azzal, hogy ez nem egy turista központ, de korrekt, tiszta, egy jó órás gyaloglásra pont alkalmas. Szép a templom a főtéren, kis helyi piac előtte, ahol mindjárt ittunk is egy sört reggel fél tízkor, csak a biztonság kedvéért, hogy ki ne száradjunk. Ami most következett, aki erre jár ne hagyja ki: jöhetett a Pilsner Urquell sörgyár meglátogatása. Még mindig a kedvencem, bár azóta, hogy 1990 környékén, a Szilágyi Erzsébet fasori márkasörözőben először ittam Pilsnert, sajnos sokat változott az íze, de a nagy sörgyárak közül, még mindig a legjobbat főzik szerintem. Sajnos, a nyitott erjesztőkádak, már itt csak a dísz kedvéért léteznek, aki elmegy a sörtúrára, az ihat szűretlent is. Többször voltam már itt, mi, ezúttal kihagyjuk a 100 perces gyártúrát, de egy séta az udvaron ( beengednek) jöhet, a lányok is kíváncsiak. Gyönyörűen rendbe van téve az egész, tényleg élmény. A shopban legalább 100 féle termék kapható - hiába, ez már világmárka - tele van külföldiekkel  a föld minden tájáról.  Barátom, A. poharakat vesz a haveroknak, én egy 5 literes hordóval újítok (360 CZK ) közben meg alig várom hogy lemenjünk végre a sörgyári kocsmába, ahol tankból jön elő az első osztályú nedű. Barna is van, Master névre hallgat, ez is kiváló volt M. szerint.

PLZEN, sörgyár, bejárat.

A régi épület.

TANK a pincében. Innen jön elő csőből, kevés szénsavval, frissen, itatja magát na. Vigyázz, csak 11-kor nyit!

Miután nagy nehezen eljöttünk a Prazdrójból - esküszöm maradtunk volna még, annyira finom volt a tankos pilsner - indultunk tovább Loketbe. Utunknak kettős célja volt, egyrészt maga a szép, de kicsi város - vigyázz parkolni nem egyszerű - másrészt pedig annak, a hangzatos nevű Svaty Florián főzdéje. Na, itt a német határtól nem messze, sok turista volt odaátról, persze az árak is magasabbak voltak egy kicsit, de még elviselhető. A sör viszont nem volt nagy szám, kicsit sápadt volt a színe, az íze közepes, a habja rövid, fehér. Persze csökkentett méretű 4 decis korsók - ez még néhány éve a cseheknél szentségtörésnek számított volna - de magával a hellyel nincs baj, igyekeztek itt. Helyre kellett hoznunk a tegnapi pofont, újra zúztunk egy gulascht, na ez első osztályú volt!  És persze marhából. Találkoztunk még egy érdekességgel, egyedi, látványos ötlet: a víznyerő kút a kocsma közepén volt, üveglappal fedve, felül pedig kis sörmúzeum. Adnak a turistákra na.

Loket, SV Florian pivovar.

Szép kis város ez, érdemes megnézni. Közel van Karlovy Vary ( Carlsbad ) mindössze 15 km, aki ide jön - több magyarral is találkoztunk - annak érdemes Loketba átugornia. Rámentünk az új autópályára és máris ott voltunk Karlovy Varyban, ahol a Grand Hotel Ambassadorban volt a szállásunk, a belváros szélén, ideális helyen. Volt saját parkolója a szállodának, szép, igényes, tiszta hotel, nagy belmagasságú, hangulatos szobákkal, kicsi, de szuper wellnessel, három szaunával. A német határ mellett gondolhatjátok az etikettet, úgy hajigálta a nép magáról a fürdőruhát, hogy öröm volt nézni. De maga a város! Az egy gyöngyszem, máris visszavágyom. Egy hosszú völgyben kanyarog a folyó, mellettük, fölöttük varázslatos villák, százszínűek, süti a nap a domboldalt, ragyog a fény. Na, elég az ömlengésből, ez egy sörös blog, nem elég hogy friss szerelmespárral utaztunk? Este kicsit izgultam, mert sörgyárba készültünk itt is. Ugyanis a Becherovka likőrgyár nem bírt ellenállni a trendnek, beszállt ő is a bizniszbe - na, olyan is lett a végeredmény. ( Becher Platz ) A sörük kicsit édes, szinte mézszerű, hulla színnel, gyorsan elillanó fehér habbal, kinézem belőlük, hogy még ánizst is tettek bele. Méreg. Meneküljünk innen, főleg úgy, hogy a szomszéd asztaltól ránk okádják a füstöt. Vacsorára ezért kerestünk egy másik helyet, átmentünk a közeli Charleston nevű pub-ba, ahol szuper konyhára bukkantunk. Nem bírtunk ellenállni, toltunk egy dupla tatárt, bekeverve hozták, de mehetnek tanulni a magyar szakácsok, hibátlan volt. Itthon miért nem megy így? Miért kell rosszat adni? Aki jó tatárt akar enni, menjen ( e miatt is ) Csehbe!

Karlovy Vary ( Carlsbad )

A rossz sör ( Becher Platz ) M. szerint a barna finom volt, én csak világosat iszom.

Ezen az estén is túl vagyunk, vasárnap indulunk haza. De a nálunk jobb karban lévő "ifjú pár", nem adja meg magát, a hotel melletti éjszakai bárban múlatják még az időt, ahhoz képest reggel frissnek tűnnek. Útközben belefutunk egy agyament kerékpáros versenybe, képesek a prágai főúton tekerni, tiszta elmebaj kerülgetni őket. Pedig van hová sietnünk, hiszen hazafelé is várnak még ránk izgalmak. Ez pedig a brnói autópálya mellett lesz majd, nevezetesen Velke Meziriciben, ahol a Jelinkova Villa, Harrach nevű söre lesz a kihívónk. Megbirkóztunk vagy tízzel, aki erre jár, ki ne hagyja! A kaja is finom, de asztalt foglalni kötelező. Sok halacska is van az étlapon.

 A szlovák határon megnézzük még Valticét, a közeli Lednicével együtt méltó búcsú ez Csehországtól.

Visszajövünk még, enni, inni, szépet látni.

A Pesti Lokista

Amikor nem a barátaimmal, hanem a Lányokkal ( a párom és a két kislányom ) megyünk Csehországba, akkor mindig igyekszem úgy összeállítani az útvonalat, hogy az ne csak nekem, hanem az Ő számukra is érdekes legyen. Azért írok erről az utunkról, mert vannak benne olyan célpontok, amerre magyarok nem, vagy csak nagyon ritkán járnak. Pedig ezek is szép helyek, csak a szokásos 2-3 napos hétvégi kiruccanásokba, persze nem férnek bele. Nézzük tehát, merre mentünk ezúttal?

Útközben: a Jarosov Pivovar.

Első úticélunk az Uherske Hradiste melletti Luhacovice fürdőváros. Amíg nem jöttem el erre, addig fogalmam sem volt, hogy Uherske Hradiste jelentése " Magyarhradis"  ami igazából valamilyen "magyar erőd" jelentéssel bír, mivel valamikor régen itt volt a Magyar Királyság határvidéke. A régi szép idők. Ma persze már túl sok minden nem utal erre, ne is keressünk magyar emlékeket. Miután megérkeztünk Luhacovicébe, ami Pesttől olyan 350 km, megkerestük a Luxury Spa & Wellness Vila Valaška nevű hotelt. Wellnessnek csúfolják ezt az amúgy szép villát, de ahhoz semmi köze. Egy kis medencében tudunk úszkálni, mimimál szaunával, leginkább orosz szót hallani a miénken kívül. Rejtély, hogyan találnak ők ide? Fürdővárost írtam, de ezek a cseh " fürdővárosok " nem hasonlítanak a hazaiakra, bár a hangulatuk igazi békebeli, monarchiás időkre hajaznak kétségtelenül.

Luhacovice:

 Maga a város egy hosszan elnyúló völgyben fekszik, végig villákkal, középen patakkal, árnyas, rendezett parkokkal. Ami kétségbeejtő és nem is jellemző Csehországra, hogy alig van a városban étterem. Nekünk azért sikerült egy tényleg jót kifogni a völgy közepén, Raceknek hívják, de látszik, hogy ez egy népszerű hely lehet itt, mert rendesen sorban állnak előtte. Bent pedig táncolnak! Idősödő párok bújnak össze a cseh andalító zenére, tisztára a szülővárosomban érzem magam a Béke Hotel bárjában. Amúgy az egész településre jellemző, hogy a régi villák mellé, a csehszlovák időkben is épültek ide üdülők, jól látható szocreál jegyekkel. Mindenesetre igyekeztek hangulatilag párosítani a régit és az újat, ma pedig mindkét stílus letűnt idők emlékeit idézi.

                                              "Malina" üdítő, a régi idők emlékére:

Miután hosszú sétát tettünk a Luhacovicében, nyugovóra tértünk a szállodában, ahol az apartmanunknak egészen különleges volt a hangulata. Körben üveg, amelyen keresztül szép kilátás nyílt a lassan lemenő napra.

Még egy napot időztünk itt, mivel a környéken is érdemes körülnézni. Nem messze van Velehrad, ahol pompás bazilika található, kolostorszerű környezetben, mellette pedig Buchlovice kastélya, aminek a parkjában a kislányaim nagy örömére, szabadon sétálgat két páva és nem is félnek az emberektől.

A harmadik napon elhagytuk Luhacovicét és nyugatnak indultunk. Elmentünk teljesen Prága alá, ahol az ottani aquapark szállodájában töltöttünk el néhány napot. Ezt úgy hívják, hogy Aquapalace Hotel Prague és 4*-osnak csúfolja magát, ami egyszerűen nem igaz. A családi szoba egy vicc, szűk, kicsi, emeletes ággyal a gyermekeknek, kis ablakkal, mellé méregdrága parkolóval, ami persze nincs benne az árban. De maga az aquapark nem rossz, sok-sok csúszda és egy komoly sodrófolyó a gyerkőcöknek, amiben néha azt sem tudod merre vagy éppen? Prágába most be sem mentünk, igazából ez a gyermekekről szólt, ezek az ő napjaik. A  reggelin viszont nem spóroltak, tényleg minden van, normális gyümölcslevekkel, széles választékkal, ez OK!

A kirándulásról itt sem felejtkeztünk el és végre ezen a túrán is közelről találkoztunk sörgyárral, nevezetesen a Velke Popovicki Kozel-lel. Tudom, ehhez a sörhöz itthon - teljes joggal - mindenféle negatív vélemény társul, hiszen Magyarországon is gyártják vagy inkább hamisítják, de az igazi, főleg itt a sörgyárban nagyon jó. Már - már pilseni minőségű a nedű higyjétek el. Szép, klasszikus a sörgyár kinézete is, a márka-étteremben pedig természetesen pasztörizálatlan, friss, több féle keserű lé kapható, exkluzív tankból 25 korunért. Szép látvány na.

Velke Popovicke, Kozel Pivovar.

A címben kastélyokat ígértem, a következő napokra is jutott néhány. Ugyanis elhagytuk ezt a szállodát és továbbindultunk déli irányba. Az első megállónk Konopiste kastélya volt, amit már régen terveztem meglátogatni, de valahogyan sosem jutott rá idő. De a kiváncsiságomat fokozta, hogy nemrégen láttam a Mágus című amerikai filmet, amelyet - úgy tűnt  - hogy itt forgattak. Ezért aztán kíváncsian vártam a találkozást ezzel a kastéllyal, ami a valóságban is kötődik a Habsburgokhoz, hiszen itt élt Ferenc Ferdinánd főherceg. Nem csalódtunk, a parkolótól rövid emelkedő után, egy tényleg szép kastély fogadott bennünket, pofás kis tornyocskákkal, szép szobrokkal.

Konopiste:

A sétától persze megszomjaztunk, ezért az MMX privát sörgyár felé vettük az utunkat. Ez egy új építésű üzem, mit mondjak? Ittam már jobbat. Maga a hely sem tetszett, túl steril, túl távolságtartó és a sör íze sem az igazi.

Tovább haladva következett Orlik Nad Vlatovou, ami egy felduzzasztott folyó partján álló Schwarzenberg kastély. Amúgy ahogyan haladunk Ceske Budejovice felé, egyre sűrűbben találkozunk ezzel a névvel, mivel ez a környék hosszú időn keresztül az övék volt. Ez a kastély igazából a tó miatt különleges, ide is 5-10 perces séta után juthatsz fel. Ez is romantikus, tornyos, rendezett, jól karbantartott, mint a többi, mutatom:

Bírjátok még? Mert még csak az utunk felénél tartunk. Na nézzük mi van még? Este megérkeztünk Ceske Budejovicébe, ami Prága mellett talán a leginkább ismert a magyarok előtt. Nem csak a Budvar sörgyár miatt, hanem azért is, mert Linzen keresztül könnyen és gyorsan elérhető. Na itt fogadott bennünket Csehország egyik legjobb - sajnos drága - szálláshelye a Villa Resort Dlouhá louka . Ez igazából egy parkerdő közepén található villa telep, medencével, csodás zöld fűvel, ingyen bicajjal, ingyen tenisszel és - tényleg! - ingyen minibárral. Mi is és a gyerekek is nagyon élvezték. Közel a belváros, be lehetett bicajozni, maga a villa is fantasztikus,barátságos, otthonos. Hűsítő klíma, kényelmes nappali, nagy medence, külön gyermek résszel. Nem is fokozom, nézzétek.

Maga Budweis ( az eredeti német nevén ) a "szokásos" cseh dolgokat adja, pompázatos, négyszögletes főtér, tornyokkal, templomokkal. Biztonságos, barátságos, nem drága, még itthon vagytok? Itt egy kép a főtérről:

A sörivóknak még csak annyit, hogy nem csak a Budweisert főzik a városban, hanem a kevésbé ismert Sámsont is. Maga a Budvar sörgyár, alapvetően egy újabb építésű gyár, bár a régiből is hagytak meg részeket. A cseheknél - hála Istennek - divat, hogy a gyáraknak saját márkaéttermük van, ahol igyekeznek jó kajákat is adni. Ez itt is így van, nekem bejött az erősen cseh beütéssel bíró konyha, a hatalmas, sok fejes sörcsappal, az unott pincérekkel. Még két esténk volt itt, igyekeztünk beosztani. Kevesen tudják, hogy már itt is főznek "házi" sört, az egyik ilyen hely egy köpés a főtértől és Krajinska névre hallgat a keresztségben. Ami különleges még benne, hogy saját farmról szállítják a marhahúst, amit jól be is mutatnak az étteremben, hogy megjöjjön a kedved hozzá. Így:

Küldtem is innen P. barátomnak, aki tisztes húsnagykereskedő, egy fotót, had irigykedjen. Amúgy - de lehet csak azért mert nem ilyenhez vagyok szokva csehben - nekem a kaja nem ízlett, túlművészkedték a dolgot. A következő esténket pedig a várostól kicsit kijjebb lévő, ugyancsak minipivovar jelzőt használó, "Knezinek" nevű helyen töltöttük, ahol barátibb árakat, 3 féle finom, ízes söröcskét és igazi vidékies hangulatot találtunk.

Ceske Budejovicéból remek kirándulásokat lehet tenni dél felé, az osztrák határ irányába. Olyan 20-25 kilóméterre van a jól ismert Krumlov, de azt most kihagyjuk, majd egy másik történetben mesélek róla. Inkább a közelében lévő, de sokkal kevésbé ismert Rozmberk Nad Vlatovou-t emelem ki, nagyon kalandos folyóvölgyben van, felette vár, lent a parton hangulatos, középkori házak, kocsmák, éttermek egymás mellett. A hajótúrázók itt kötnek ki, bedobnak egynéhány sört, majd csorognak tovább. Egy szép kőhíd vezet át a folyó felett, öröm rajta keresztülsétálni. Rengeteg a csónak a folyón, egészen kis gyermekek is benne ülnek, persze mellényben, mert lejjebb zúgók is vannak, de a víz sekély, de a környék gyönyörű, megéri itt vizitúrázni.

A túra végén még egy helyet emelek ki, ahová nagyon érdemes elmenni, jövet-menet, teljesen mindegy mikor. Nem messze van egy nagy tó, aminek a partján laktunk már egy másik alkalommal, ez egy külön leírás lesz. De akkor ősszel voltunk itt, most meg nyáron, megnéztük újra. A hely neve Lipno Nad Vlatovou és igazi kis sport paradicsom. Most a nyári bobot és a felvonóval megközelíthető, Európában is párját ritkító kilátót vettük célba. Brutális egy építmény, fél óra amíg felérsz, körbe mehetsz a fák fölött és a végén csúszdán csúszhatsz le, ha elég bátor vagy hozzá. Nálunk a lányok elég bátrak voltak. De a kilátás, az élmény is rendkívüli. Legyen itt a végén még három kép erről a csodáról búcsúzóul, az 500 km-es Linzen átvezető hazáig tartó út előtt.

a Pesti Lokista

Amikor anno még NDK-ba jártunk a barátaimmal, 3x vagy 4x is, mindig elment a vonatunk itt, az Elba partján. 17 óra 10 -kor indult a 12 kocsis Metropol expressz a Nyugatiból, ami másnap reggel 10 -kor ért ( kelet ) Berlin - Lichtenbergbe, ahová akkor járt a pesti vonat. Hajnalban haladtunk át a csehszlovák - NDK határon Decin és Bad Schandau között és hirtelen megértettem miről szól az A.E. Bizottság zenekar legendás száma:  "..a vámőr szemében, tükröződő hajnali, álmos vízfelszín.."  Ők is ezzel az éjszakai vonattal utazhattak és ez ihlette a szöveget! Hirtelen felcsapódott a fülke ajtó, villany felkapcsol és belép a vámos, nyakában a pecséttel. Kezemben a non-stop büfében vásárolt Kapitan sör, ránézek a címkére álmos szemekkel: Decin Pivovar. Na, akkor megfogadtam: egyszer leszállok itt a vonatról!

Erre várni kellett vagy 2 évtizedet, de csak visszajöttem és nem bántam meg! Sok helyen megfordultam már, de ezt a csodát lássátok Ti is, ha máshogy nem, akkor itt lejjebb a képeken.

Budapestről indulunk reggel, kényelmes tempóban, dél körül átmegyünk Prágán, de meg sem állunk, hiszen az utunk most tovább vezet a német határ felé. További 150 km. végig autópályán, majd Usti Nad Labem után nem sokkal kimegyünk a pályáról és már ott is vagyunk a 4*-os Hotel Ostrovban, egy Tisa nevezetű helyen, ami valójában egy erdei falucska, csodálatos fa házikókkal. Becsekkolunk, majd mindjárt megiszunk egy Prazdrojt a szálloda éttermében. A cseh szállodákra jellemző, hogy nem riasztják el földöntúli árakkal a vendégeket az étteremből, itt is 400 forintért öblítettünk be gyorsan két kört, elvégre megszomjaztunk a 600 kilóméteren. Felmentünk az apartmanba, szép, nagy kényelmes, ahol a panoráma ablakon keresztül ez a látvány terül elénk:

 Azt hiszem a kép önmagáért beszél, ki is ülünk a teraszra gyönyörködni egy kicsit a látványban. Este pedig sétálunk egyet a környéken, már akkor sejtjük, hogy nem átlagos tájra érkeztünk. Amúgy a faluban egy kicsit ilyen szocpolos hangulat uralkodik, 3-4 túristaház is fogadja a kockás inges, szandálos, zoknis cseheket, sokak hátán gitár, 8-as 10 es csapatokban ülnek be a hangulatos kiskocsmákba, ahol mindenféle ritkán kapható keserű lét iszogatnak. Nevesül ritkán látok Breznák vagy éppen Podkován söröket, de itt kapható, olyan 25 korona körüli árakon. Isszák is rendesen, úgy kell várnunk hogy szabaduljon fel asztal és én is megkóstolhassam végre őket.

Hamar leszáll a hegyek között az éj, próbálunk még wellness-ezni, amit ígért a szálloda honlapja, de újra meggyőződöm róla: ezeknek foglamuk sincs a normális wellness-ről, emiatt ne Csehországba gyertek, az a lengyeleknél a baba. A csehek elfuserált, sokszor "privát" módon igénybevehető szaunákat építenek, tragikus, hangulattalan környezetben. Nem érzik a dolgot na.

Reggeli után mindjárt elindulunk Decin felé, nem tudok mást írni: varázslatos ez az erdő. Valamiért itt olyan pázsitos a magas fák között a talaj, semmi girbe-gurba, tüskés aljanövényzet, az egész kirándulásra, gyalogtúrára csábít. Keskeny hegyi utak, de autópálya minőségű aszfalttal, minden faluban vagy tanyán kiülős, barátságos kocsmákkal. Rengeteg bicajos, szerintem a hazai biciklisek csak sóhajtoznak ilyen környék után. Decinbe épp csak beköszönünk - azt már tudom, hogy itt sajnos bezárt a sörgyár és nincs már Kapitán pívó sem - átlagos cseh város, átmegyünk az Elbán és balra fordulunk. A folyó parton haladunk egészen Hrenskóig, ahol le kell parkolnunk. Itt aztán kezdetét veszi az aznapi gyalogtúránk, ami talán az egyik legnagyobb élményünk volt az elmúlt években. Képzeljetek el egy folyóvölgyet (Kamenice) amiben a víz végig ott kanyarog melletted, mindkét partján ösvény, a fejed felett átívelő sziklákkal, a vízben pisztrángok úszkálnak. Persze szomjas itt sem maradsz, ne aggódj, 300 méterenként van büfé. Dús, zöld erdő, itt van 1-2 fotó róla:

Az elsodort és összetört csónakból látszik, hogy itt bizony néha nagyobb a víz! A célunk innen már nincs messze, olyan 2-3 kilómétert gyalogolhattunk a parkolótól, elfogy az út, innen csónakkal lehet tovább menni:

50 méteres sziklafalak között visz tovább az utunk, amelyek tetejéről vízfolyások zúdulnak ránk, de megéri. A napfény ahogyan beszűrődik a kanyonba, a zöld különféle árnyalataival csábít, fenyők magasodnak felénk.

Egy-két órát csónakázunk, majd ahol zúgók állják az utunkat visszafordulunk. Most a folyó másik oldalán sétálunk vissza a parkolóig, de előtte elmegyünk még a Hotel Praha előtt, a mederbe terelt patakparton

Másnap is ebből a városból visz az utunk tovább, de egy kicsit beautózunk az erdőbe, mondom egy "kicsit", mert a csehek kicsit túlszervezett dolgainak köszönhetően, tök messze lehet leparkolni - szokás szerint - az úticéltől. Bár számunkra érthetetlen bla-bla menetrenden ki van írva egy helyi buszközlekedés a túra kiindulási pontjához, de ezt ember legyen a talpán aki megérti. De mázlink volt, éppen jött egy busz, és addig mentünk vele, ahol a többi bakancsos is leszállt. A mai úticél nem más, mint a Pravcicka Brana, ami nem bánya, amire a nevéből lehetne következtetni, hanem épp ellenkezőleg egy hegycsúcs. Jól kiépített, másfél órás gyalogtúra a buszállomástól végig felfelé, de gyerekkel is ki lehet bírni - megéri! Ide jutsz fel, beszéljenek a képek:

Egy NDK-s, Gojko Mitic-es Winnetou filmet is el tudnék itt képzelni! Lehet hogy volt is?

 Ilyet én nem is tudom hol lehet látni, a régi Jugoszláviában vannak hasonlóak, de az kevésbé zöld táj. 1-2 órát gyönyörködtünk fent a látványban, ettünk egy Szoljanka levest a túristaházban, és ittunk egy csapolt sört! Még itt fent is 2 féle Budvarból választhattál!

Másnap jött az utunk nosztalgikus része, vonattal Drezdába, át Bad Schandaun, amiről a Bizottság is verselt. A decini pályaudvarról indultunk, ami egy szép kis pályaudvar, komoly forgalommal és átmenő Budapest-Berlin viszonylatú expresszekkel. Láttunk is épp egyet, de mi a Hamburgig közlekedő, tök tiszta, kényelmes, fülkés expresszre szálltunk. Itt a decini pályaudvar, régi cseh motorvonattal:

És végre átmentünk újra a régi határon, ahol ma már nem áll meg a vonat, de kellően kicsodáltuk magunkat az Elbában és már ott is voltunk Drezdában. Ezen a városon anno mindig csak átutaztunk, de higyjétek el: megéri leszállni! Pompás, gyalog is bejárható, felújított, újjáépített belváros, szebbnél-szebb palotákkal, sörrel, wurz-el.

Az Elba parton pedig mit látok? ( gondolom, itt a volt NDK-ban jól ismerik )

Nem kóstoltuk meg, de jó volt egy kis hazait látni. Még egy kincsre bukkantam, Sternburg sört ittam, utoljára vagy 20 évvel ezelőtt sikerült. Valahol itt gyártják a környéken, régen Magyarországon is lehetett kapni. Ezzel a CD -vel indultunk vissza a kultúrált, világos drezdai pályaudvarról Decinbe.

Másnap a környéken kirándultunk, a vadregényes erdőben sziklát másztunk, nagyon jókat ettünk. Ezen a környéken sok a német túrista amúgy, de az árak mégis totál barátiak, olcsó a sör, de sajnos ezen a vidéken abszolút nem tudtam helyi sörfőzdét kipróbálni, mert nincs. Ezért a Velke Breznóban készült Breznákot iszogattuk leginkább, de az ismertebb márkák mellett, azért néha találtunk ritkaságokat is, például minden cseh sör anyját ( innen viszik mindehová a komlót ) a Zatec-i sörgyár termékét is, a Baronkát. Az egyik kanyarban pedig ez a kép fogadott bennünket, egy régi TU-104-esben rendeztek be éttermet.

Elkirándultunk még a határon lévő Bad Schandau-ba is, ahol a nevéhez méltón fürdőztünk egyet a langyos vízben, majd a szintén fürdőváros Teplice meglátogatása következett. Egy szép, rendezett, hangulatos, parkos, dimbes-dombos kisvárosra bukkantunk, ahol szerintem még nem sok magyar járt, ezért felrakok innen is 2 fotót.

Na,ennyi fért bele ebbe a néhány napba, de bevallom Cseh - Svájc máris hiányzik, biztosan visszajövünk még ide!

A Pesti Lokista

Mármint az Orbán és Csányi, de erről lejjebb!

Amikor a magyar labdarugó válogatott Prágában játszott, remek alkalomnak tűnt, hogy mi is a tiszteletünket tegyük - persze kellő mennyiségű sörgyár látogatással fűszerezve.

Útnak is indultunk P. Audijával, reggel, időben, mert este már meccs volt a Generali Arénában. Ezért kellő időbeosztással Brnóig egyáltalán nem álltunk meg, nehogy lekéssünk a Pegas-ban az ebédidőről. Magáról Brnóról, meg a Pegasról majd egy másik posztban ejtek több szót, mert volt amikor itt is aludtunk, de addig is kedvcsinálónak, álljon itt egy fénykép a helyben főzött 11-es söröcskéről:

Nehéz volt elszakadnunk a könnyű ebéd után ( cseh gulasch, knédlivel, ami egyáltalán nem olyan mint a hazai, sűrű, paradicsomos bő lével, sok köménnyel készítik, nagy darab marhafartőkből ) de este meccs, ezért haladnunk kellett. Aki már járt arra tudja, Brnótól Prága kényelmes 2 óra vezetés, mi bent a városban, a Generali Aréna közelében foglaltunk szállást, a Golden Tulip-ban ( 5* -os, ennek mindjárt lesz szerepe ) Becsekkoltunk, András velem, Fecó P.- vel aludt, mivel ők mindketten horkolnak, ami állítólag kioltja egymást. Na, a lényeg, siettünk, hogy a meccsre ne érkezzünk szárazon ( akkor még nem tudtuk, hogy a cseheknél persze a stadionban is adnak sört ) és a portást megkértük, hogy hívjon nekünk taxit. Minek az? - kérdezte a jó ember és intett a bejáratnál parkoló szállodai limuzinnak, ami 5*-os hotel lévén "járt" a vendégeknek. Ingyen persze, így esett meg, hogy a stadion melletti Devickához, S Klasse 600-as Mercivel érkeztünk meg, nyakunkban a magyar zászlóval. Néztek is bennünket rendesen a kocsmázók: kik lehetnek ezek?

Amint írtam a Devicka Sokolovna közel van a stadionhoz, tele volt magyarokkal, akik itták a szerintem gyenge 10-es Gambrinust, örök kedvencünk a megunhatatlan Prazdroj mellett. ( Itthon Pilsner Urquell néven ismerik ) Mi a teraszon telepedtünk le, körbe véve a "Felvidéki Harcosok" nevű dunaszerdahelyi kemény maggal, akik persze nekünk jöttek szurkolni Prágába. Kemény legények voltak ezek, meg borzasztóan hangosak.

Volt is egy kis csetepaté, mivel a derék cseh alkoholisták nem tudták, hogy ezek a drukkerek bírják a nyelvüket és hangosan szidtak bennünket, na persze a felvidékieknek se kellett több, egyből jött is egy kis bunyó, ami a rohamrendőrök érkeztével ért véget. ( A képen P. , kezében gyöngyöző korsóval, figyeli az intézkedő rendőröket )

Végül csak beértünk a stadionba, ahol telt ház és egy 2000 fős, megfelelően ittas és lelkes magyar szurkolótábor fogadott bennünket, egy újjáépített, de nem éppen modern stadionban, ami amúgy a Sparta Praha székhelye.

A meccset 2-1 re nyertük, ami higgyétek el, nagy öröm volt nekünk és alkalmat adott a további ivásra. Itt találkoztunk - mit találkoztunk, egyenesen baráti integetésbe keveredtünk - a Miniszterelnökkel meg az MLSZ vezérrel, mivel mi négyen persze nem vártuk meg, amíg kiengednek bennünket a vendégszektorból, hanem átmásztunk a kerítésen és elmentünk a díszpáholy előtt. Ott álltak, látták a zászlót a nyakunkban, örültek.

Este még beültünk vacsorázni egy felejtős helyre, ahová mondjuk célirányosan érkeztünk, mert Svijany-t csapoltak, de a mirelit (!) kacsa kellően lehúzott bennünket és inkább elmentünk lefeküdni. P. persze szokás szerint még hősködött, hogy ő tovább iszik, ki is kérte a szállodában az 1000 forintos Budvar-t ( minden idők legdrágább söre csehben ) de nem volt értelme, mert meginni már nem bírta, ellenben a pulton aludt hajnalig.

Reggeli után ( zongorával, pezsgővel ) elindultunk a Stirinska Pivovar felé, ami olyan 40 km-re van Prágától, nevezetesen Stirinben. Az út végig hangulatos, kirándulós környéken vitt, tipikus cseh tájon keresztül. Nem siettünk, ezért útközben még megcéloztuk Karlstejn várát is. Ez egy igazi lovagi stílusú vár a Prágát övező hegyek között, persze jó cseh szokás szerint, a parkoló volt vagy 3 km-re a célponttól. Hogy oldják meg ezt az elmés magyarok? Kerülő úton közelítve, megálltunk a vár túloldalán az erdő szélén, ami, mint visszaérve kiderült, nem tetszett a cseh városi rendőröknek ( olyasmi, mint nálunk a közterület felügyelet ) és jól megkerékbilincseltek bennünket. Először 2 ezer koronát akartak elkérni pofátlanul, de hála P. szlovák tudásának, ezt lealkudtuk 1000-re, ami már egészen elviselhető. Amúgy így néz ki a vár, mondom, érdemes megnézni, ilyenek nálunk nincsenek.

Csehországra amúgy is jellemző, hogy mindenhol szép, tiszta az erdő, jó minőségűek még az alsóbbrendű utak is, ezért sok a biciklista, a túrázó. Továbbá itt még meg van, hogy minden faluban, ahogy kell általában, a templom közelében vannak árnyas, tök olcsó kocsmák, ahol akár 200 forintokért ihatsz jobbnál - jobb söröket. Mi persze most nem engedtünk a csábításnak, mert éreztük: valami jó vár bennünket Stirinben. Így is volt, a közvetlenül egy tó partján épült hangulatos, udvarház jellegű sörgyárban nem csalódtunk most sem!

 Gyönyörű, nem?

A Stirnisky Pivovarban az ebédünk egy fantasztikus első csülök, ízes pecsenyelével meglocsolva volt, minden köret nélkül, csak barna színű, sűrű kenyérrel, savanyúsággal és reszelt tormával. Valahol van róla fotóm, de most nem találom ( majd bepótolom ) ezért képzeld ide: :)

Na, miután nem tudtad most megnézni a csülök fotóját, már elég pityókásan a 11-es, meg 12-es Magnat néven főzött nedűtől ( barna is van természetesen ) tovább indultunk az esti szállásunk irányába. Ez nem hogy 5 csillag, de 4 sem volt, csak egy egyszerű, tiszta panzió, de akkor miért aludtunk itt? Hát nem másért, mint a söréért, amit ott helyben főznek! Ez a hely pedig nem más, mint a Jelinkova Villa, jelesül Velke Meziriciben. Ezt azért érdemes megjegyezned, mert az E-50 es autópályán fekszik, Brnó és Prága között, tehát mindenkinek alkalmas lehet egy ebédre - hidd el megéri félreállni. Az étlap hosszú, rengeteg folyami hallal és persze a sörrel, amit Harrach néven főznek, általában 3 típusban. Ez itt egy kicsit drágább az itt szokásnál, alulról nyaldossa a 400 forintot, aminek azért itthon nagyon örülnénk, főleg ha ilyen minőségben ihatnánk. Nem hazudok, mintha kenyeret innál, annyira sűrű, illatos. Persze nincs pasztőrözve, mint itthon gyermekkoromban az úgynevezett "8 napos" sörök. ( addig álltak el ) Ez összességében egy olyan ízvilágot eredményez, hogy aki egyszer ebbe beleiszik, a magyar kukorica grízes sörökre mindig fintorogni fog. Ez a gyár és hotel Velke Meziriciben:

Azért hosszú volt ez a szombati nap, koponyánként 10 korsó felett ittunk, ezért aztán gondolhatjátok jót aludtunk.

De a vasárnap is tartogat még izgalmakat, hiszen nem másik sörgyár vár ránk, mint ahol a Sörgyári Capricció-t forgatták! Ez pedig NEM Nymburk, ahol Hrabal felnőtt és amiről írta a könyvét, hanem Dalesice! Dalesice egy kis falu Trebictől nem messze, és anno Jiri Menzel, ezt a sörgyárat találta alkalmasnak a forgatásra. Izgalommal vártuk, mit találunk meg a filmből? Hát kérem, mindent, úgy ahogyan akkor láttuk a filmben:

 A sörgyár a híres kéménnyel, ahová Mariska felmászott Pepinnel.

Kellékek a filmből:

Ez pedig az udvar, ahol a disznóvágás zajlott, jobbra a gyár:

Ez utóbbiba nem tudsz bemenni, de az összes többi hely szabadon bejárható. A helyszínen ( megint, 20 év szünet után ) isteni sört főznek, ami közvetlenül a hátsó gyárból folyik csöveken az étterembe. A kaja itt átlagos,  ( az árak szigorúan 2000 forint alatt ) de a sör az kivételesen finom, nehéz elszakadni tőle!                    Köszönhető ez többek között a nyitott erjesztőkádaknak is:

Ezek után, már tényleg nem maradt más, mint a keserves hazaút, de azzal a tudattal: jövünk mi még erre!

A Pesti Lokista

A hely, ahol senki sem járt: OSTRAVA

Mivel is kezdőhetne egy jó kis cseh sörtúra szervezése? Leülsz a térkép elé és átgondolod, hogy melyik az a szeglete Csehországnak, ahol még se a barátaid se Te nem jártatok? Ráadásul értelmes távolságon belül van, belefér a 3 napos hétvégébe és igazi bónuszként a Brno előtti autópálya sem rázza szét a fenekedet, mert ezúttal nem arra mész. Ha ez megvan, akkor pedig összegzed a létszámot, szállást foglalsz, majd szerzel a csapatnak egy alkalmas járművet. Ez utóbbi, ezúttal W. amerikai, 7 személyes jeep-je volt, mivel a létszám is éppen egyezett ezzel. Ebből már látható, hogy nem gyenge társasággal járjuk az útjainkat, mivel ez a csapat nagyjából állandóan összejön.

Ami a célpontot illeti, ilyenkor próbálsz utánaolvasni és megállapítod, hogy Ostravába  vagy nem járnak magyarok vagy ha járnak, akkor senki nem ír erről. Persze, hiszen Ostrava az ottani "acélváros", nincs ott semmi "túristás". Vagy mégis? Na, erről olvashattok itt lejjebb.  

Szokás szerint reggel indulunk P. törökbálinti lakjából, aki már itt próbál sikertelenül megitatni bennünket, de nem állunk kötélnek. Mivel Ostrava a lengyel-cseh határon fekszik, ezért a Pozsony - Trencsény autópályán megyünk, elkerülve így a kibírhatatlan brnói szakaszt. Első megállóhelyünk, egyúttal ahol ebédelünk is, Roznov Pod Radhostem, egy nagyon hangulatos kis városka a hegyek között ( Budapest kb. 430 km ) de mivel szakad az eső, a városnézést ezúttal, csak a kocsiból ejtjük meg. Meg egyébként is nagyon szomjasak vagyunk már, ezért jöjjön a helyi sörgyár étterme.

Persze hibáztunk, nem foglaltunk asztalt, így kiszorulunk a fedett teraszra, de kit érdekel, ha végre ilyet ihatunk?

Ma már minden cseh főzdében legalább 2, de inkább 3-4 féle sört főznek. Itt is így van, persze végigisszuk mindet, olyan 300 forint per korsóért - valljuk be verhetetlen ár. Ráadásul - kocsmárosok figyelem - itt nem szénsavval, hanem sűrített levegővel csapolnak, nem puffadsz az italtól és sokkal, de sokkal jobban csúszik.

A napunk innen nem messze, Koprivnicében folytatódik, egy igazi különlegességgel, ez pedig nem más, mint a TATRA autó múzeum. Mindjárt a bejáratnál szembesülünk vele, hogy itt bizony nem csak autókat, de vonatokat is gyártottak.

Bent pedig igazi kavalkád, sportkocsiktól kezdve, Havel cseh elnök páncélozott limuzinján át, egészen a brutális teherautóig, minden! Ide el kell jönni mindenkinek, aki szereti az autóipart. Páratlan tárlat, igazi ritkaságok, olyan 100 körüli gépjárművel. Dakar menők, kabriók, tűzoltó autók.

Amikor végre elszakadtunk innen - 7 fiúnak nem volt ez egyszerű dolog - akkor már csak 20 km. Ostrava. Könnyű lenne Miskolchoz hasonlítani, hiszen ez volt a cseh acélipar fővárosa anno, Szilézia kellős közepén, de mégis más és nem csak azért, mert több mint 300 ezren lakják. Nem nagyon láttunk lepukkant városrészeket, de semmiképpen nem nevezném túrista célpontnak sem. Aki már járt ebben az országban az tudja az ismérveket: szép főtér, templomok, rendezett házak mindenfelé. Na ez itt pont nincs meg, bár a városközpontban, a hangzatos nevű  Imperial Hotelben szálltunk meg, de semmi ilyet nem találtunk. De most nem is ezért jöttünk ide! A hotel felejtős, bár van medencéje, tiszta, de itt azért sokkal jobbak vannak. Viszont tanultunk az előző túránkból, amikor is a brnói végeken volt a hotelünk és éjszaka mehettünk taxival haza.  Nos, taxizás itt is volt, de a célja nemes: a Zamek Zabreh kastély-sörgyár, ahol már várt bennünket a megterített asztalunk, valahogy így:

Hát nem gyönyörű? A söröktől többet vártunk, de első rangú Zebrát fogyasztottunk, ami persze nem zebra húsból van, viszont a helyiek így nevezik a sült oldalast. Ez örök kedvencünk, a Smetana ( vadas marha, knédlivel) a csülök és a tatár bifsztek mellett, ami nagyságrendekkel veri a hazait. De tényleg! Ebből is látszik, hogy ide nem csak inni, de enni is jár az ember. Mi persze tovább söröztünk, ha már itt vagyunk, a régebben itthon is kapható Ostravart is kóstoltunk. Azt kell tudni, hogy ma már ez nem egy önálló sörgyár, sajnos felvásárolta egy multi és ez a minőségen is megérződik. Nyilván jobb még így is minden magyar sörnél, de már nem az igazi.

A nosztalgiázók kedvéért beteszek ide egy akkor címkét, amikor még Magyarországon is kapható volt.

Remélem emlékeztek rá, én a 80 as években többször is fogyasztottam.

Ostravának van egy sétálóutcának csúfolt része, ami amúgy teljesen érdektelen, de van egy csomó kocsma néhány sztriptíz bárral fűszerezve, ahol félmeztelenül táncolnak a csajok, ezt persze jól megbámultuk,de csakis az utcáról, ahonnan szintén látni lehetett a dolgokat.Olyasmi fazonok mászkálnak itt, mint nálunk a 90 es évek elején a Nagykörúton, tán még a makkos cipő sem hiányzott a lábukról. Másnap jött, ami miatt erre a szépnek éppen nem nevezhető városba jöttünk, ez pedig a vasmű meglátogatása. Mert a csehek igaz, hogy éppúgy bezárták az üzemeket mint mi, viszont itt bejárható helyet alakítottak ki belőle, higgyétek el: nem semmi!

http://www.dolnivitkovice.cz/bolt-tower-maly-okruh

Csak túravezetővel járható be a hely, de amikor végül az 50-60 méter magas USAIN BOLT TOWER -ben tépte a hajunkat a szél, megértettük: ez a hely nem játék. Körbe nézve, szinte sci-fibe illő táj, füstölgő gyárkémények, mindenhol vas, acél, szén, utánozhatatlan, látni kell. Méltóságteljes tornyok, gáztartályok, a csapoló üzem.

Bár az elején nem értettük, mi tart ebben 2 órába, de végül nehéz volt betelni a látvánnyal. Elrepült az idő.

Másnap, hazafelé menet még egy kisebb sörgyárral búcsúztunk az országtól Kozlovicében ( Valassky Pivovar) ahol talán a legjobbat ettük, ittuk. Nagyon hangulatos udvarházban alakították ki a söröző-éttermet, 170 koronáért első rangú kajákat, 27 koronáért pedig még jobb söröket ihatsz.

Innen kezdődnek a Beszkidek, szép, nagyon jó minőségű úton haladtunk a szlovák határ felé, de azért még volt időnk bedobni útközben is néhány sört Ostravicében. Valahogyan itt is sikerült a sörgyárra bukkannunk, amit egy régi üzemből alakítottak ki. Vasárnap délután alig fértünk be, de persze csak elvergődtünk a pultig valahogy.

Itt nem csak a helyszínen fogyasztottunk, hanem feltankoltunk az útra is, a pasztörizálatlan, szűretlen pivóból!

Estére otthon is voltunk Pesten, hát kell ennél jobb?