Mármint az Orbán és Csányi, de erről lejjebb!

Amikor a magyar labdarugó válogatott Prágában játszott, remek alkalomnak tűnt, hogy mi is a tiszteletünket tegyük - persze kellő mennyiségű sörgyár látogatással fűszerezve.

Útnak is indultunk P. Audijával, reggel, időben, mert este már meccs volt a Generali Arénában. Ezért kellő időbeosztással Brnóig egyáltalán nem álltunk meg, nehogy lekéssünk a Pegas-ban az ebédidőről. Magáról Brnóról, meg a Pegasról majd egy másik posztban ejtek több szót, mert volt amikor itt is aludtunk, de addig is kedvcsinálónak, álljon itt egy fénykép a helyben főzött 11-es söröcskéről:

Nehéz volt elszakadnunk a könnyű ebéd után ( cseh gulasch, knédlivel, ami egyáltalán nem olyan mint a hazai, sűrű, paradicsomos bő lével, sok köménnyel készítik, nagy darab marhafartőkből ) de este meccs, ezért haladnunk kellett. Aki már járt arra tudja, Brnótól Prága kényelmes 2 óra vezetés, mi bent a városban, a Generali Aréna közelében foglaltunk szállást, a Golden Tulip-ban ( 5* -os, ennek mindjárt lesz szerepe ) Becsekkoltunk, András velem, Fecó P.- vel aludt, mivel ők mindketten horkolnak, ami állítólag kioltja egymást. Na, a lényeg, siettünk, hogy a meccsre ne érkezzünk szárazon ( akkor még nem tudtuk, hogy a cseheknél persze a stadionban is adnak sört ) és a portást megkértük, hogy hívjon nekünk taxit. Minek az? - kérdezte a jó ember és intett a bejáratnál parkoló szállodai limuzinnak, ami 5*-os hotel lévén "járt" a vendégeknek. Ingyen persze, így esett meg, hogy a stadion melletti Devickához, S Klasse 600-as Mercivel érkeztünk meg, nyakunkban a magyar zászlóval. Néztek is bennünket rendesen a kocsmázók: kik lehetnek ezek?

Amint írtam a Devicka Sokolovna közel van a stadionhoz, tele volt magyarokkal, akik itták a szerintem gyenge 10-es Gambrinust, örök kedvencünk a megunhatatlan Prazdroj mellett. ( Itthon Pilsner Urquell néven ismerik ) Mi a teraszon telepedtünk le, körbe véve a "Felvidéki Harcosok" nevű dunaszerdahelyi kemény maggal, akik persze nekünk jöttek szurkolni Prágába. Kemény legények voltak ezek, meg borzasztóan hangosak.

Volt is egy kis csetepaté, mivel a derék cseh alkoholisták nem tudták, hogy ezek a drukkerek bírják a nyelvüket és hangosan szidtak bennünket, na persze a felvidékieknek se kellett több, egyből jött is egy kis bunyó, ami a rohamrendőrök érkeztével ért véget. ( A képen P. , kezében gyöngyöző korsóval, figyeli az intézkedő rendőröket )

Végül csak beértünk a stadionba, ahol telt ház és egy 2000 fős, megfelelően ittas és lelkes magyar szurkolótábor fogadott bennünket, egy újjáépített, de nem éppen modern stadionban, ami amúgy a Sparta Praha székhelye.

A meccset 2-1 re nyertük, ami higgyétek el, nagy öröm volt nekünk és alkalmat adott a további ivásra. Itt találkoztunk - mit találkoztunk, egyenesen baráti integetésbe keveredtünk - a Miniszterelnökkel meg az MLSZ vezérrel, mivel mi négyen persze nem vártuk meg, amíg kiengednek bennünket a vendégszektorból, hanem átmásztunk a kerítésen és elmentünk a díszpáholy előtt. Ott álltak, látták a zászlót a nyakunkban, örültek.

Este még beültünk vacsorázni egy felejtős helyre, ahová mondjuk célirányosan érkeztünk, mert Svijany-t csapoltak, de a mirelit (!) kacsa kellően lehúzott bennünket és inkább elmentünk lefeküdni. P. persze szokás szerint még hősködött, hogy ő tovább iszik, ki is kérte a szállodában az 1000 forintos Budvar-t ( minden idők legdrágább söre csehben ) de nem volt értelme, mert meginni már nem bírta, ellenben a pulton aludt hajnalig.

Reggeli után ( zongorával, pezsgővel ) elindultunk a Stirinska Pivovar felé, ami olyan 40 km-re van Prágától, nevezetesen Stirinben. Az út végig hangulatos, kirándulós környéken vitt, tipikus cseh tájon keresztül. Nem siettünk, ezért útközben még megcéloztuk Karlstejn várát is. Ez egy igazi lovagi stílusú vár a Prágát övező hegyek között, persze jó cseh szokás szerint, a parkoló volt vagy 3 km-re a célponttól. Hogy oldják meg ezt az elmés magyarok? Kerülő úton közelítve, megálltunk a vár túloldalán az erdő szélén, ami, mint visszaérve kiderült, nem tetszett a cseh városi rendőröknek ( olyasmi, mint nálunk a közterület felügyelet ) és jól megkerékbilincseltek bennünket. Először 2 ezer koronát akartak elkérni pofátlanul, de hála P. szlovák tudásának, ezt lealkudtuk 1000-re, ami már egészen elviselhető. Amúgy így néz ki a vár, mondom, érdemes megnézni, ilyenek nálunk nincsenek.

Csehországra amúgy is jellemző, hogy mindenhol szép, tiszta az erdő, jó minőségűek még az alsóbbrendű utak is, ezért sok a biciklista, a túrázó. Továbbá itt még meg van, hogy minden faluban, ahogy kell általában, a templom közelében vannak árnyas, tök olcsó kocsmák, ahol akár 200 forintokért ihatsz jobbnál - jobb söröket. Mi persze most nem engedtünk a csábításnak, mert éreztük: valami jó vár bennünket Stirinben. Így is volt, a közvetlenül egy tó partján épült hangulatos, udvarház jellegű sörgyárban nem csalódtunk most sem!

 Gyönyörű, nem?

A Stirnisky Pivovarban az ebédünk egy fantasztikus első csülök, ízes pecsenyelével meglocsolva volt, minden köret nélkül, csak barna színű, sűrű kenyérrel, savanyúsággal és reszelt tormával. Valahol van róla fotóm, de most nem találom ( majd bepótolom ) ezért képzeld ide: :)

Na, miután nem tudtad most megnézni a csülök fotóját, már elég pityókásan a 11-es, meg 12-es Magnat néven főzött nedűtől ( barna is van természetesen ) tovább indultunk az esti szállásunk irányába. Ez nem hogy 5 csillag, de 4 sem volt, csak egy egyszerű, tiszta panzió, de akkor miért aludtunk itt? Hát nem másért, mint a söréért, amit ott helyben főznek! Ez a hely pedig nem más, mint a Jelinkova Villa, jelesül Velke Meziriciben. Ezt azért érdemes megjegyezned, mert az E-50 es autópályán fekszik, Brnó és Prága között, tehát mindenkinek alkalmas lehet egy ebédre - hidd el megéri félreállni. Az étlap hosszú, rengeteg folyami hallal és persze a sörrel, amit Harrach néven főznek, általában 3 típusban. Ez itt egy kicsit drágább az itt szokásnál, alulról nyaldossa a 400 forintot, aminek azért itthon nagyon örülnénk, főleg ha ilyen minőségben ihatnánk. Nem hazudok, mintha kenyeret innál, annyira sűrű, illatos. Persze nincs pasztőrözve, mint itthon gyermekkoromban az úgynevezett "8 napos" sörök. ( addig álltak el ) Ez összességében egy olyan ízvilágot eredményez, hogy aki egyszer ebbe beleiszik, a magyar kukorica grízes sörökre mindig fintorogni fog. Ez a gyár és hotel Velke Meziriciben:

Azért hosszú volt ez a szombati nap, koponyánként 10 korsó felett ittunk, ezért aztán gondolhatjátok jót aludtunk.

De a vasárnap is tartogat még izgalmakat, hiszen nem másik sörgyár vár ránk, mint ahol a Sörgyári Capricció-t forgatták! Ez pedig NEM Nymburk, ahol Hrabal felnőtt és amiről írta a könyvét, hanem Dalesice! Dalesice egy kis falu Trebictől nem messze, és anno Jiri Menzel, ezt a sörgyárat találta alkalmasnak a forgatásra. Izgalommal vártuk, mit találunk meg a filmből? Hát kérem, mindent, úgy ahogyan akkor láttuk a filmben:

 A sörgyár a híres kéménnyel, ahová Mariska felmászott Pepinnel.

Kellékek a filmből:

Ez pedig az udvar, ahol a disznóvágás zajlott, jobbra a gyár:

Ez utóbbiba nem tudsz bemenni, de az összes többi hely szabadon bejárható. A helyszínen ( megint, 20 év szünet után ) isteni sört főznek, ami közvetlenül a hátsó gyárból folyik csöveken az étterembe. A kaja itt átlagos,  ( az árak szigorúan 2000 forint alatt ) de a sör az kivételesen finom, nehéz elszakadni tőle!                    Köszönhető ez többek között a nyitott erjesztőkádaknak is:

Ezek után, már tényleg nem maradt más, mint a keserves hazaút, de azzal a tudattal: jövünk mi még erre!

A Pesti Lokista