Amikor anno még NDK-ba jártunk a barátaimmal, 3x vagy 4x is, mindig elment a vonatunk itt, az Elba partján. 17 óra 10 -kor indult a 12 kocsis Metropol expressz a Nyugatiból, ami másnap reggel 10 -kor ért ( kelet ) Berlin - Lichtenbergbe, ahová akkor járt a pesti vonat. Hajnalban haladtunk át a csehszlovák - NDK határon Decin és Bad Schandau között és hirtelen megértettem miről szól az A.E. Bizottság zenekar legendás száma:  "..a vámőr szemében, tükröződő hajnali, álmos vízfelszín.."  Ők is ezzel az éjszakai vonattal utazhattak és ez ihlette a szöveget! Hirtelen felcsapódott a fülke ajtó, villany felkapcsol és belép a vámos, nyakában a pecséttel. Kezemben a non-stop büfében vásárolt Kapitan sör, ránézek a címkére álmos szemekkel: Decin Pivovar. Na, akkor megfogadtam: egyszer leszállok itt a vonatról!

Erre várni kellett vagy 2 évtizedet, de csak visszajöttem és nem bántam meg! Sok helyen megfordultam már, de ezt a csodát lássátok Ti is, ha máshogy nem, akkor itt lejjebb a képeken.

Budapestről indulunk reggel, kényelmes tempóban, dél körül átmegyünk Prágán, de meg sem állunk, hiszen az utunk most tovább vezet a német határ felé. További 150 km. végig autópályán, majd Usti Nad Labem után nem sokkal kimegyünk a pályáról és már ott is vagyunk a 4*-os Hotel Ostrovban, egy Tisa nevezetű helyen, ami valójában egy erdei falucska, csodálatos fa házikókkal. Becsekkolunk, majd mindjárt megiszunk egy Prazdrojt a szálloda éttermében. A cseh szállodákra jellemző, hogy nem riasztják el földöntúli árakkal a vendégeket az étteremből, itt is 400 forintért öblítettünk be gyorsan két kört, elvégre megszomjaztunk a 600 kilóméteren. Felmentünk az apartmanba, szép, nagy kényelmes, ahol a panoráma ablakon keresztül ez a látvány terül elénk:

 Azt hiszem a kép önmagáért beszél, ki is ülünk a teraszra gyönyörködni egy kicsit a látványban. Este pedig sétálunk egyet a környéken, már akkor sejtjük, hogy nem átlagos tájra érkeztünk. Amúgy a faluban egy kicsit ilyen szocpolos hangulat uralkodik, 3-4 túristaház is fogadja a kockás inges, szandálos, zoknis cseheket, sokak hátán gitár, 8-as 10 es csapatokban ülnek be a hangulatos kiskocsmákba, ahol mindenféle ritkán kapható keserű lét iszogatnak. Nevesül ritkán látok Breznák vagy éppen Podkován söröket, de itt kapható, olyan 25 korona körüli árakon. Isszák is rendesen, úgy kell várnunk hogy szabaduljon fel asztal és én is megkóstolhassam végre őket.

Hamar leszáll a hegyek között az éj, próbálunk még wellness-ezni, amit ígért a szálloda honlapja, de újra meggyőződöm róla: ezeknek foglamuk sincs a normális wellness-ről, emiatt ne Csehországba gyertek, az a lengyeleknél a baba. A csehek elfuserált, sokszor "privát" módon igénybevehető szaunákat építenek, tragikus, hangulattalan környezetben. Nem érzik a dolgot na.

Reggeli után mindjárt elindulunk Decin felé, nem tudok mást írni: varázslatos ez az erdő. Valamiért itt olyan pázsitos a magas fák között a talaj, semmi girbe-gurba, tüskés aljanövényzet, az egész kirándulásra, gyalogtúrára csábít. Keskeny hegyi utak, de autópálya minőségű aszfalttal, minden faluban vagy tanyán kiülős, barátságos kocsmákkal. Rengeteg bicajos, szerintem a hazai biciklisek csak sóhajtoznak ilyen környék után. Decinbe épp csak beköszönünk - azt már tudom, hogy itt sajnos bezárt a sörgyár és nincs már Kapitán pívó sem - átlagos cseh város, átmegyünk az Elbán és balra fordulunk. A folyó parton haladunk egészen Hrenskóig, ahol le kell parkolnunk. Itt aztán kezdetét veszi az aznapi gyalogtúránk, ami talán az egyik legnagyobb élményünk volt az elmúlt években. Képzeljetek el egy folyóvölgyet (Kamenice) amiben a víz végig ott kanyarog melletted, mindkét partján ösvény, a fejed felett átívelő sziklákkal, a vízben pisztrángok úszkálnak. Persze szomjas itt sem maradsz, ne aggódj, 300 méterenként van büfé. Dús, zöld erdő, itt van 1-2 fotó róla:

Az elsodort és összetört csónakból látszik, hogy itt bizony néha nagyobb a víz! A célunk innen már nincs messze, olyan 2-3 kilómétert gyalogolhattunk a parkolótól, elfogy az út, innen csónakkal lehet tovább menni:

50 méteres sziklafalak között visz tovább az utunk, amelyek tetejéről vízfolyások zúdulnak ránk, de megéri. A napfény ahogyan beszűrődik a kanyonba, a zöld különféle árnyalataival csábít, fenyők magasodnak felénk.

Egy-két órát csónakázunk, majd ahol zúgók állják az utunkat visszafordulunk. Most a folyó másik oldalán sétálunk vissza a parkolóig, de előtte elmegyünk még a Hotel Praha előtt, a mederbe terelt patakparton

Másnap is ebből a városból visz az utunk tovább, de egy kicsit beautózunk az erdőbe, mondom egy "kicsit", mert a csehek kicsit túlszervezett dolgainak köszönhetően, tök messze lehet leparkolni - szokás szerint - az úticéltől. Bár számunkra érthetetlen bla-bla menetrenden ki van írva egy helyi buszközlekedés a túra kiindulási pontjához, de ezt ember legyen a talpán aki megérti. De mázlink volt, éppen jött egy busz, és addig mentünk vele, ahol a többi bakancsos is leszállt. A mai úticél nem más, mint a Pravcicka Brana, ami nem bánya, amire a nevéből lehetne következtetni, hanem épp ellenkezőleg egy hegycsúcs. Jól kiépített, másfél órás gyalogtúra a buszállomástól végig felfelé, de gyerekkel is ki lehet bírni - megéri! Ide jutsz fel, beszéljenek a képek:

Egy NDK-s, Gojko Mitic-es Winnetou filmet is el tudnék itt képzelni! Lehet hogy volt is?

 Ilyet én nem is tudom hol lehet látni, a régi Jugoszláviában vannak hasonlóak, de az kevésbé zöld táj. 1-2 órát gyönyörködtünk fent a látványban, ettünk egy Szoljanka levest a túristaházban, és ittunk egy csapolt sört! Még itt fent is 2 féle Budvarból választhattál!

Másnap jött az utunk nosztalgikus része, vonattal Drezdába, át Bad Schandaun, amiről a Bizottság is verselt. A decini pályaudvarról indultunk, ami egy szép kis pályaudvar, komoly forgalommal és átmenő Budapest-Berlin viszonylatú expresszekkel. Láttunk is épp egyet, de mi a Hamburgig közlekedő, tök tiszta, kényelmes, fülkés expresszre szálltunk. Itt a decini pályaudvar, régi cseh motorvonattal:

És végre átmentünk újra a régi határon, ahol ma már nem áll meg a vonat, de kellően kicsodáltuk magunkat az Elbában és már ott is voltunk Drezdában. Ezen a városon anno mindig csak átutaztunk, de higyjétek el: megéri leszállni! Pompás, gyalog is bejárható, felújított, újjáépített belváros, szebbnél-szebb palotákkal, sörrel, wurz-el.

Az Elba parton pedig mit látok? ( gondolom, itt a volt NDK-ban jól ismerik )

Nem kóstoltuk meg, de jó volt egy kis hazait látni. Még egy kincsre bukkantam, Sternburg sört ittam, utoljára vagy 20 évvel ezelőtt sikerült. Valahol itt gyártják a környéken, régen Magyarországon is lehetett kapni. Ezzel a CD -vel indultunk vissza a kultúrált, világos drezdai pályaudvarról Decinbe.

Másnap a környéken kirándultunk, a vadregényes erdőben sziklát másztunk, nagyon jókat ettünk. Ezen a környéken sok a német túrista amúgy, de az árak mégis totál barátiak, olcsó a sör, de sajnos ezen a vidéken abszolút nem tudtam helyi sörfőzdét kipróbálni, mert nincs. Ezért a Velke Breznóban készült Breznákot iszogattuk leginkább, de az ismertebb márkák mellett, azért néha találtunk ritkaságokat is, például minden cseh sör anyját ( innen viszik mindehová a komlót ) a Zatec-i sörgyár termékét is, a Baronkát. Az egyik kanyarban pedig ez a kép fogadott bennünket, egy régi TU-104-esben rendeztek be éttermet.

Elkirándultunk még a határon lévő Bad Schandau-ba is, ahol a nevéhez méltón fürdőztünk egyet a langyos vízben, majd a szintén fürdőváros Teplice meglátogatása következett. Egy szép, rendezett, hangulatos, parkos, dimbes-dombos kisvárosra bukkantunk, ahol szerintem még nem sok magyar járt, ezért felrakok innen is 2 fotót.

Na,ennyi fért bele ebbe a néhány napba, de bevallom Cseh - Svájc máris hiányzik, biztosan visszajövünk még ide!

A Pesti Lokista