Amikor nem a barátaimmal, hanem a Lányokkal ( a párom és a két kislányom ) megyünk Csehországba, akkor mindig igyekszem úgy összeállítani az útvonalat, hogy az ne csak nekem, hanem az Ő számukra is érdekes legyen. Azért írok erről az utunkról, mert vannak benne olyan célpontok, amerre magyarok nem, vagy csak nagyon ritkán járnak. Pedig ezek is szép helyek, csak a szokásos 2-3 napos hétvégi kiruccanásokba, persze nem férnek bele. Nézzük tehát, merre mentünk ezúttal?
Útközben: a Jarosov Pivovar.
Első úticélunk az Uherske Hradiste melletti Luhacovice fürdőváros. Amíg nem jöttem el erre, addig fogalmam sem volt, hogy Uherske Hradiste jelentése " Magyarhradis" ami igazából valamilyen "magyar erőd" jelentéssel bír, mivel valamikor régen itt volt a Magyar Királyság határvidéke. A régi szép idők. Ma persze már túl sok minden nem utal erre, ne is keressünk magyar emlékeket. Miután megérkeztünk Luhacovicébe, ami Pesttől olyan 350 km, megkerestük a Luxury Spa & Wellness Vila Valaška nevű hotelt. Wellnessnek csúfolják ezt az amúgy szép villát, de ahhoz semmi köze. Egy kis medencében tudunk úszkálni, mimimál szaunával, leginkább orosz szót hallani a miénken kívül. Rejtély, hogyan találnak ők ide? Fürdővárost írtam, de ezek a cseh " fürdővárosok " nem hasonlítanak a hazaiakra, bár a hangulatuk igazi békebeli, monarchiás időkre hajaznak kétségtelenül.
Luhacovice:
Maga a város egy hosszan elnyúló völgyben fekszik, végig villákkal, középen patakkal, árnyas, rendezett parkokkal. Ami kétségbeejtő és nem is jellemző Csehországra, hogy alig van a városban étterem. Nekünk azért sikerült egy tényleg jót kifogni a völgy közepén, Raceknek hívják, de látszik, hogy ez egy népszerű hely lehet itt, mert rendesen sorban állnak előtte. Bent pedig táncolnak! Idősödő párok bújnak össze a cseh andalító zenére, tisztára a szülővárosomban érzem magam a Béke Hotel bárjában. Amúgy az egész településre jellemző, hogy a régi villák mellé, a csehszlovák időkben is épültek ide üdülők, jól látható szocreál jegyekkel. Mindenesetre igyekeztek hangulatilag párosítani a régit és az újat, ma pedig mindkét stílus letűnt idők emlékeit idézi.
"Malina" üdítő, a régi idők emlékére:
Miután hosszú sétát tettünk a Luhacovicében, nyugovóra tértünk a szállodában, ahol az apartmanunknak egészen különleges volt a hangulata. Körben üveg, amelyen keresztül szép kilátás nyílt a lassan lemenő napra.
Még egy napot időztünk itt, mivel a környéken is érdemes körülnézni. Nem messze van Velehrad, ahol pompás bazilika található, kolostorszerű környezetben, mellette pedig Buchlovice kastélya, aminek a parkjában a kislányaim nagy örömére, szabadon sétálgat két páva és nem is félnek az emberektől.
A harmadik napon elhagytuk Luhacovicét és nyugatnak indultunk. Elmentünk teljesen Prága alá, ahol az ottani aquapark szállodájában töltöttünk el néhány napot. Ezt úgy hívják, hogy Aquapalace Hotel Prague és 4*-osnak csúfolja magát, ami egyszerűen nem igaz. A családi szoba egy vicc, szűk, kicsi, emeletes ággyal a gyermekeknek, kis ablakkal, mellé méregdrága parkolóval, ami persze nincs benne az árban. De maga az aquapark nem rossz, sok-sok csúszda és egy komoly sodrófolyó a gyerkőcöknek, amiben néha azt sem tudod merre vagy éppen? Prágába most be sem mentünk, igazából ez a gyermekekről szólt, ezek az ő napjaik. A reggelin viszont nem spóroltak, tényleg minden van, normális gyümölcslevekkel, széles választékkal, ez OK!
A kirándulásról itt sem felejtkeztünk el és végre ezen a túrán is közelről találkoztunk sörgyárral, nevezetesen a Velke Popovicki Kozel-lel. Tudom, ehhez a sörhöz itthon - teljes joggal - mindenféle negatív vélemény társul, hiszen Magyarországon is gyártják vagy inkább hamisítják, de az igazi, főleg itt a sörgyárban nagyon jó. Már - már pilseni minőségű a nedű higyjétek el. Szép, klasszikus a sörgyár kinézete is, a márka-étteremben pedig természetesen pasztörizálatlan, friss, több féle keserű lé kapható, exkluzív tankból 25 korunért. Szép látvány na.
Velke Popovicke, Kozel Pivovar.
A címben kastélyokat ígértem, a következő napokra is jutott néhány. Ugyanis elhagytuk ezt a szállodát és továbbindultunk déli irányba. Az első megállónk Konopiste kastélya volt, amit már régen terveztem meglátogatni, de valahogyan sosem jutott rá idő. De a kiváncsiságomat fokozta, hogy nemrégen láttam a Mágus című amerikai filmet, amelyet - úgy tűnt - hogy itt forgattak. Ezért aztán kíváncsian vártam a találkozást ezzel a kastéllyal, ami a valóságban is kötődik a Habsburgokhoz, hiszen itt élt Ferenc Ferdinánd főherceg. Nem csalódtunk, a parkolótól rövid emelkedő után, egy tényleg szép kastély fogadott bennünket, pofás kis tornyocskákkal, szép szobrokkal.
Konopiste:
A sétától persze megszomjaztunk, ezért az MMX privát sörgyár felé vettük az utunkat. Ez egy új építésű üzem, mit mondjak? Ittam már jobbat. Maga a hely sem tetszett, túl steril, túl távolságtartó és a sör íze sem az igazi.
Tovább haladva következett Orlik Nad Vlatovou, ami egy felduzzasztott folyó partján álló Schwarzenberg kastély. Amúgy ahogyan haladunk Ceske Budejovice felé, egyre sűrűbben találkozunk ezzel a névvel, mivel ez a környék hosszú időn keresztül az övék volt. Ez a kastély igazából a tó miatt különleges, ide is 5-10 perces séta után juthatsz fel. Ez is romantikus, tornyos, rendezett, jól karbantartott, mint a többi, mutatom:
Bírjátok még? Mert még csak az utunk felénél tartunk. Na nézzük mi van még? Este megérkeztünk Ceske Budejovicébe, ami Prága mellett talán a leginkább ismert a magyarok előtt. Nem csak a Budvar sörgyár miatt, hanem azért is, mert Linzen keresztül könnyen és gyorsan elérhető. Na itt fogadott bennünket Csehország egyik legjobb - sajnos drága - szálláshelye a Villa Resort Dlouhá louka . Ez igazából egy parkerdő közepén található villa telep, medencével, csodás zöld fűvel, ingyen bicajjal, ingyen tenisszel és - tényleg! - ingyen minibárral. Mi is és a gyerekek is nagyon élvezték. Közel a belváros, be lehetett bicajozni, maga a villa is fantasztikus,barátságos, otthonos. Hűsítő klíma, kényelmes nappali, nagy medence, külön gyermek résszel. Nem is fokozom, nézzétek.
Maga Budweis ( az eredeti német nevén ) a "szokásos" cseh dolgokat adja, pompázatos, négyszögletes főtér, tornyokkal, templomokkal. Biztonságos, barátságos, nem drága, még itthon vagytok? Itt egy kép a főtérről:
A sörivóknak még csak annyit, hogy nem csak a Budweisert főzik a városban, hanem a kevésbé ismert Sámsont is. Maga a Budvar sörgyár, alapvetően egy újabb építésű gyár, bár a régiből is hagytak meg részeket. A cseheknél - hála Istennek - divat, hogy a gyáraknak saját márkaéttermük van, ahol igyekeznek jó kajákat is adni. Ez itt is így van, nekem bejött az erősen cseh beütéssel bíró konyha, a hatalmas, sok fejes sörcsappal, az unott pincérekkel. Még két esténk volt itt, igyekeztünk beosztani. Kevesen tudják, hogy már itt is főznek "házi" sört, az egyik ilyen hely egy köpés a főtértől és Krajinska névre hallgat a keresztségben. Ami különleges még benne, hogy saját farmról szállítják a marhahúst, amit jól be is mutatnak az étteremben, hogy megjöjjön a kedved hozzá. Így:
Küldtem is innen P. barátomnak, aki tisztes húsnagykereskedő, egy fotót, had irigykedjen. Amúgy - de lehet csak azért mert nem ilyenhez vagyok szokva csehben - nekem a kaja nem ízlett, túlművészkedték a dolgot. A következő esténket pedig a várostól kicsit kijjebb lévő, ugyancsak minipivovar jelzőt használó, "Knezinek" nevű helyen töltöttük, ahol barátibb árakat, 3 féle finom, ízes söröcskét és igazi vidékies hangulatot találtunk.
Ceske Budejovicéból remek kirándulásokat lehet tenni dél felé, az osztrák határ irányába. Olyan 20-25 kilóméterre van a jól ismert Krumlov, de azt most kihagyjuk, majd egy másik történetben mesélek róla. Inkább a közelében lévő, de sokkal kevésbé ismert Rozmberk Nad Vlatovou-t emelem ki, nagyon kalandos folyóvölgyben van, felette vár, lent a parton hangulatos, középkori házak, kocsmák, éttermek egymás mellett. A hajótúrázók itt kötnek ki, bedobnak egynéhány sört, majd csorognak tovább. Egy szép kőhíd vezet át a folyó felett, öröm rajta keresztülsétálni. Rengeteg a csónak a folyón, egészen kis gyermekek is benne ülnek, persze mellényben, mert lejjebb zúgók is vannak, de a víz sekély, de a környék gyönyörű, megéri itt vizitúrázni.
A túra végén még egy helyet emelek ki, ahová nagyon érdemes elmenni, jövet-menet, teljesen mindegy mikor. Nem messze van egy nagy tó, aminek a partján laktunk már egy másik alkalommal, ez egy külön leírás lesz. De akkor ősszel voltunk itt, most meg nyáron, megnéztük újra. A hely neve Lipno Nad Vlatovou és igazi kis sport paradicsom. Most a nyári bobot és a felvonóval megközelíthető, Európában is párját ritkító kilátót vettük célba. Brutális egy építmény, fél óra amíg felérsz, körbe mehetsz a fák fölött és a végén csúszdán csúszhatsz le, ha elég bátor vagy hozzá. Nálunk a lányok elég bátrak voltak. De a kilátás, az élmény is rendkívüli. Legyen itt a végén még három kép erről a csodáról búcsúzóul, az 500 km-es Linzen átvezető hazáig tartó út előtt.
a Pesti Lokista
